Tamil Nadu mesélés

29-e, vagy már 30, június, 2009. június 30.
Mahabulipuram, avagy Mammapuliburam, vagy mi.
Ülök szemben az óceánnal. Tényleg, csak a monitor takar ki egy darabot, amúgy balra is, jobbra is dübörög, zúdul, forr, habzik, csattan néha és zúg, zúgol, dobban, csobban mintha dob robban, fehér taréj.
„Enyém a Föld!”
...ez a legtutibb helyek eggyike, „szennyezetlen” tenger és homokos strand, jó szél, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget, nyugi, boldogság, állítólag miniszterek is szeretnek ide járni üdülni.

A szomszéd házat az ausztrál Rob bérli, búvár és szörfiskolát vezet, függő fotelek és függőány fent az emeleti teraszon, ami fölött pálmás tető, háló kifeszítve, amitől nem repülnek be a madarak, s ha viharos a tenger, akkor néha halakat is odavet a víz, fel az első emeleti hálóba. Igen, ezek a házak itt vannak szinte a víz felett. Dobban-csobban-dobban-zúg-morajlik szótag-szerint, cseppet sem csendesen, de rengeteg hanggal haraggal kalapál fehér tarajak az éjszakában, permet fal fel vaslakatokat, mindent.

Vannak kutyák, van antibiotikus gyógyfa az utcán, ami alatt, fent a tetőn az összemart kutya is kikúrálta magát,s azóta is odajár aludni, mert megtanulta, hogy az ott jó.

Van szemben fent az égen egy csillag, a fiam vagy lányom talán, idenéz – s csobban-dobban-robban-zúg-csattan-sise-darabolgat-visszafolyása a víznek, harsog a hullám, néha a csend száll két sor hullám közt ide hozzám.

Kőlap az asztalon, ahol írok, tele a hasam királygarnélával, mangódzsússzal s etióp csodalány ronda fehér öregember párral, franciával, Jackkel s svájci sharah ayuravédatanítvánnyal.

Reggel Chennaiba érkezés vonattal, vissza Kudankulamból, majd autokhoz Karunával, ő arra, én erre, a Bombay buszmegállóba, ahol buszra Kovalamig (7,5 rúpia). Rettentő lassan lehetett csak kijönni Madraszból, óriási forgalom, hétfő reggel. Kovalamban egy kókuszt kértem, 15 rúpia, sok tej, de semmi zsnege hús. Tovább busszal Mahabalipuramig (11 rúpia), ahol kis boltnézés után le egyenest a Shore Temple-s hez – amit ugyan nem találtam meg, viszont megtaláltam Rob szörfkölcsönzőjét, s láttam két fiút a vizen, amint épp kifele eveztek már deszkáikon. S duma Robbal s két hely sráccal, majd a beköltözés ide a szomszédba, a tenger föléelé – 500 rúpia egy nap, 60 a kicsit nagyobb szoba, szezonan 1000.1200 ugyan ez.
A strandot mossa el a tenger, lassan elfogy itt a házak elől.

Zuhany, majd kipakolás, majd lassan le, s úsztam egyet – tényleg erős a sodor, visz fel észknak rendesen, gyorsban kell úszni, hoyg egyhelyben maradj. Kijövéskor vigyázni,mert a keskeny homokpad után ott vannak a nagy kövek, s a nagyobb hullámok kigörögnek a teljesen a partig.

Zuhany, aztán nagy séta. Fel a faluba, faragásokat néztem, itt ott duma, ez az. Aztán képeslap-válogatás s vásárlás – s mivel épp egy internetkafé volt, ahol megláttam a lapokat, gyorsan írtam is röpke leveleket.

Aztán séta – ki a partra. Közben leszólítottak, s 1200-ért akartak nekem eladni aranyvonatot – otthagytam őket, s jöttek utánam. Végül töredékéért vettem meg- de nagyon kérték, hogy ne mondjam meg senkinek, hogy ennyiért odaadták. Majd meglátjuk, milyen.

A parton már esti hangulat, halászok hálójavításban, tehenek s kutyák szerte fekszenek. Nyugi. Lassan lefele hajló nap. Két fehér nő fürdik. Sok varjú. Közeledtem a templomhoz – ami dél felé itt van a tengerbe benyúló csöcskön, két torony, látszik, hogy szentek, a hely, a fény, minden egybevág. A háttérben az atomerűmű fényei és tornyai kissé furák. De JÓ két tornya és a GONOSZ tornyai ( : - ) ) közt még ott a hosszú-hosszú plázs, ahol promenádolnka, vagy csak ülnek a népek. Lovasok is vannak, helyi turisták lovagoltatják a gyereket.

Befele eme délibb hosszú strandról bazársor vezet, vettem halakat, sült rákokat, s banán-csipszet. Ez most másfajta, mint a keralai, kannuri, ott kerek szeletekbe vágottan sütötték i, itt hosszúkás cafat-darabokban, s olajosabb, ott készült a kocsin. Vettem Kingának s Johannának karkötőket, s Ivánnak kis műanyag krikett-ütőt lasztival (csak Réka meg na lássa, annyira műanyag...). Vissza a faluba, megbeszéltem a holnap reggeli szörfözést, előre ki is fizettem egy százast, még majd jövök neki ötvennel, hogy kilegyen a két órai bérlet.

Este még, újabb zuhany után visszamentem enni a La Pappillion-ba, vagy mi, Butterly, ahol inne pár sarokra belebotlottam a ronda öreg magas fehérbe a meglehetősen csinos-szép apró etiópiai csajjal – akik épp King roasted Labster szerű óriás-garnélát vagy mit készültek enni – no ide mentem vissza a közben megérkező szoba-szomszédommal, a francia Jackkel, s jött még oda enni a svájsi sharah is.
Így lettünk szép internationálisak, s ment a sok szöveg.

Aztán haza, kivégeztem a White Tigert (már nem sok volt hátra), s most itt zúg szembe a tenger.

Pénteken estig dolgoztam, majd miután irodát becsukták 8 után, otto/auto/tuk-tukkkal el a mosodába a ruháimért, majd haza, zuhi, pakol, s ki éjfél előtre a vonathoz – éjjeli sima sleeper, Chennaiba. Koszos, ajtó mellei, ami miatt a wc-szag jött néha rendesen –amúgy minden ok. Karunát felküldtem a felső ágyra, én lent. Reggel korán Madrasban voltunk, ott várt vérelt kis TATA kocsi sofőrrel.

Egy kicsi faluban láthattuk, ahogy a lepusztult, málló-falú aprócska útszéli „rendelőben”, ahol koszos fapadokon fekvő két beteg kapta az infúziót valami lázra. Megnéztünk egy fekvő, legyek-lepte rákos örgasszonyt, házacskájuk hátuljában a földön fekve, iszonyú volt, mondhatnám, de közben meg mégis emberi, nagyon, ahogy a család ott ált, s fényképeztem a nőt, s leletét...jajj.
Aztán egy már haldokló másik asszonyhoz, szintén rák, ő szépen felöltöztetve „várt” minket.
Aztán még egy kb 500 méteres körben a faluban 3-4 gyulladt torok-mirigyes nő , látszik, ahogy nyelnek, a dudor a torkukon. Fényképeztem, kegyetlenül, mert kellett, ők akrták, de mégis végül már kissé kelletlenül, bevallom- sok volt ez egy napra.
Utána téptünk vissza Chennaiba, hogy elérjük a tizenvalahány órűs útra vivő du-éjjeli vonatot le Kudankulamba, Kanyakuramiba, a legdélibb csücsökbe.

Most AC-s vonattal mentünk, tisztább sokkal, rendesebb, adnak lepedőket s takarót, nagyon jó színvonal, legalább is magyar : - ), vagy hasonló. A vonaton még dolgoztunk, kis kiértékelés, további olvasás a másnapi találkozóhoz, majd alvás reggelig. Kanyakumariban (avagy Narracoin- vagy mi), tuk-tukkal egy ajánlott kis hotelbe, s hamarost jött is Kumar. Szép arc, őszülő rendezett szakáll, nagy mosoly, kevesebb logika. De azért roppant jó, bő 3 órás megbeszélés volt.

Utána itt is béreltünk kocsit, 750 pár órára s vagy 90 km útra egy ambasszador söfőrrel. Mondtuk sietünk – s hát sietett is. Az egyik faluban kis séta, piacnézés, gyekerjátszóház – kisszínpaddal, s spéci erősítővel.

Aztán indulás, le a partra. Láttunk egy jó méter hosszú, de nagyon vékonyka nagyon zöld kígyót – állítólag nagyon veszélyes is, lefotóztam elsuhanóban. A tenger itt is tenger, nagy és szép, ifjak fürödtek, s motorukon csücsülve csevegtek, verték el a délutáni időt, szé pvolt az egész, tiszta, nagyon ok.
Innen rohamtempóban a vonathoz, amin még sok kiértékelés-meló, majd sok duma, végül olvasás s alvás reggelig.
-
Előző héten B’loreban volt sok munka, tervezés, s két erős megbeszélésem az ED-vel s a comms főnökkel, hogy szerintük mizujs. Hm. Nem lesz ez itt egyszerű, for sure. A demokrácia sokban csak álca, kurrupció rulez, 500 NAGY család forgatja a kulcsokat.

De fő a büszkeség az indiaiakban megvan, hogy ha kell, lenyomjuk a pakkikat, s tán majd még Kínával is felvesszük a versenyt, no meg ki tudja még, kivel...
„In fact, the sight of these golden haired foreigners – and you will discover that Bangalore is full of them these days – has only convinced me that the white people are on the way out. All of them looked so emaciated – so puny. You”ll never see one of them with a decent belly. For this I blame the American president, he has made buggary perfectly legal in his country, and men are merrying other men instead of women. This was on the radio. This is leading to the decline of the white man. Then white people use mobile phones too much and that is destoying their brains. It’s a known fact. Mobile phones cause cancer cancer n the brain and shrink your masculinity; the Japanese invented them to diminish the white man’s brain and balls at the same time. I overheard this at the bus stand one night.... ...Whitemen will be finished within my lifetime. There are balcks and reds, too, butI have no idea what they are up to – the radio never talk about them. My humble prediction: in twenty years’ time, it will be just us yellow and brown men at the top of the pyramid, and we’ll rule the whole world.
And God save everyone else:” (from the White Tiger of Aravind Adiga).

Most megyek lassn aludni, előtte még laptop nélkül is megnézem magamnak, s belehallgatok az óceánba.