Tuesday, May 28, 2013
Monday, May 27, 2013
GRÚZIA
Demnet policy officerként van szerencsém Tbilisiben tréninget szemlélni, résztvenni, hozzátenni, Internatinoal Visegrad Fund-os EaP-os projekt keretében.
…az első napi alábbi bejegyzések kicsit tán kuszák, most így hétfőn, mivel vasárnap este 8 után indultunk Budapestről, s itteni idő szerint (2 órával később van itt, s télen 3-mal is) hajnali 4-re értünk ide.. szóval kicsit kifáradtan, tán elírásokkal, de most ez van.
du háromnegyed 5:
…hát mostanra azért rendesen beüt, hogy nem aludtunk eleget - pedig próbáltunk - Varsóból Tbilisibe 3 ó 10 perc a repülés, csak hideg vacsi volt, egy nem túl jó szenya, aztán bealudtunk, majd ' 2 órát, s a reptéren várt az itteni civilektől egy hapi, jó kis tömör erős fickó, kisbusszal be a városba a GW Bush streeten (amióta itt volt Bush, első hivatalban lévő usa elnökként, így hívják a reptérről bevezető utat), s el a Szilviék hoteljához, ami a "budai" oldalon van, ahol a hegy tetején áll 
a "Mother of Georgia" szobor is, igen nagy nőalak (szinte mint nálunk a „Tolltartó”) egyik kezében karddal, másikban valszeg' valami boros-edénnyel - aki barátként jön, azt utóbbival, aki ellenségként, azt karddal fogadja... nade szóval nem messze onnan lent van a Freedom Tér, ami felett kicsivel van a hotel, ami igen központi az óvárosban, de az utcák nagyon durva állapotban vannak, feltúrás, vagy csak úgy (későbbi kiegészítés: azóta láttam, hogy leginkább a járdák vannak rossz állapotban sokfele, az utcák csak némelyik negyedben; ja és van pár rész, ami meg teljesen fel lett újítva az utóbbi években) -- a házak körbe gyönyörűek, sok sok helyen van kilógó fa-alapú balkon, akár hosszú sor, faragásos, többnyire beépítetten - -csodaszépek.... …persze közben szinte mindegyik kopott is;
…ja és befele jövet lehetett elbambulni, ahogy a folyócska kanyarog, az egyik partja egy 50-80 m(?) magas függőleges sziklafal, aminek a tetején végig sorban az előbb leírt fabalkonos házak, csücsülnek a sziklán, néhol kőbevájt vagy odatámasztott létra megy kicsit lefelé egy-egy barlang-szerű lentebbi teraszhoz... -- állati jó; 
... s vannak extra modern épületek is, üvegpalotácskák, s furcsa mások, pl egy "tampon"-nak becézett gyalogoshíd, 
s egy mintha-gombákkal-lenne-befedve típusú nagy épület...
…nadeszóval a hotelban én is Szilvi szobájában aludtam még kb itteni 5:15-től 8:15ig, csak úgy ruhástul elnyúlva az egyszemélyes ágyon, kabáttal betakarva a derekamat - kinyúlás. Szilvi még matatott, kipakolt, stb - én elaludtam. Reggel meg le tudtam ott zuhanyozni, tiszta inget venni, s le a hallba, ahova jött értünk u az a fickó,s elhozott a "pesti" oldalra, ahol az iroda van.
….azóta itt nyomjuk az irodában, van egy erkély (nem fabalkonos, csak sima ), az utca fölött, első emeleten,, kis kereszteződés, nagy platánfa. 14 különböző NGO-tól 14 arc ül körbe, alig páran beszélnek angolul - van egy szuper tolmácsunk, aki az egészet nyomatja ha mi beszélünk, akkor angolról grúzra, ha ők, akkor fordítva.
…már töltődnek fel a képek - s remélem, felmegy az a pár kisvideó is, amiket csináltam - van köztük, amiket a repülőn, amikor fentről lefele menet belemerültünk a felhőrétegbe 
- s Lottinak s Vilinek rábeszéltem – remélem, az meglesz, akkor nézzétek meg!
…JA, a lengyel tréner csaj az főleg Kenyában él, az egyik ottani slam-ban főleg a nők helyzetéve foglalkozik (kb 65%-jét azon nőknek, akik ott - ama specifikus durva slumban - elmennek a public toelettre-re (főleg éjjel), megerőszakolják.....brrrrr - s nincsenek többnyire wc-k a kis lyuknyi otthonokban)...
…Az ittani iroda - Civitas Georgica - az nagy,szép, de - ahogy szinte minden de minden - igen-igen lepattant, lepukkant, kopottas, mondhatni. De ennek van egy speckó bája, nekem pl bejön. A hotelnek is, ahol voltunk, fura, régi-szaga volt - majd látjátok a képeken, hogy kb milyen atmoszféra --- s na valszeg’ akkor az én hatodannyiba kerülő hostel-em lesz valami RIKÍTÓAN FRISS... (kieg.: azóta kiderült, tök jó kis hostelt találtam, frissen festett szobákkal, s eddig mindig volt melegvíz is :-) )
...ebédre finom lepényes töltött cuccok voltak - nevüket nem kérdeztem - folyton valami másról kellett beszélni - pl megjegyezte nekem az egyik résztvevő. hogy finom nagyon a
…és a grúz írás gyönyörű. 
a "Mother of Georgia" szobor is, igen nagy nőalak (szinte mint nálunk a „Tolltartó”) egyik kezében karddal, másikban valszeg' valami boros-edénnyel - aki barátként jön, azt utóbbival, aki ellenségként, azt karddal fogadja... nade szóval nem messze onnan lent van a Freedom Tér, ami felett kicsivel van a hotel, ami igen központi az óvárosban, de az utcák nagyon durva állapotban vannak, feltúrás, vagy csak úgy (későbbi kiegészítés: azóta láttam, hogy leginkább a járdák vannak rossz állapotban sokfele, az utcák csak némelyik negyedben; ja és van pár rész, ami meg teljesen fel lett újítva az utóbbi években) -- a házak körbe gyönyörűek, sok sok helyen van kilógó fa-alapú balkon, akár hosszú sor, faragásos, többnyire beépítetten - -csodaszépek.... …persze közben szinte mindegyik kopott is;
…ja és befele jövet lehetett elbambulni, ahogy a folyócska kanyarog, az egyik partja egy 50-80 m(?) magas függőleges sziklafal, aminek a tetején végig sorban az előbb leírt fabalkonos házak, csücsülnek a sziklán, néhol kőbevájt vagy odatámasztott létra megy kicsit lefelé egy-egy barlang-szerű lentebbi teraszhoz... -- állati jó; 
... s vannak extra modern épületek is, üvegpalotácskák, s furcsa mások, pl egy "tampon"-nak becézett gyalogoshíd, 
s egy mintha-gombákkal-lenne-befedve típusú nagy épület...
…nadeszóval a hotelban én is Szilvi szobájában aludtam még kb itteni 5:15-től 8:15ig, csak úgy ruhástul elnyúlva az egyszemélyes ágyon, kabáttal betakarva a derekamat - kinyúlás. Szilvi még matatott, kipakolt, stb - én elaludtam. Reggel meg le tudtam ott zuhanyozni, tiszta inget venni, s le a hallba, ahova jött értünk u az a fickó,s elhozott a "pesti" oldalra, ahol az iroda van.
….azóta itt nyomjuk az irodában, van egy erkély (nem fabalkonos, csak sima ), az utca fölött, első emeleten,, kis kereszteződés, nagy platánfa. 14 különböző NGO-tól 14 arc ül körbe, alig páran beszélnek angolul - van egy szuper tolmácsunk, aki az egészet nyomatja ha mi beszélünk, akkor angolról grúzra, ha ők, akkor fordítva.
…már töltődnek fel a képek - s remélem, felmegy az a pár kisvideó is, amiket csináltam - van köztük, amiket a repülőn, amikor fentről lefele menet belemerültünk a felhőrétegbe 
- s Lottinak s Vilinek rábeszéltem – remélem, az meglesz, akkor nézzétek meg!
…JA, a lengyel tréner csaj az főleg Kenyában él, az egyik ottani slam-ban főleg a nők helyzetéve foglalkozik (kb 65%-jét azon nőknek, akik ott - ama specifikus durva slumban - elmennek a public toelettre-re (főleg éjjel), megerőszakolják.....brrrrr - s nincsenek többnyire wc-k a kis lyuknyi otthonokban)...
…Az ittani iroda - Civitas Georgica - az nagy,szép, de - ahogy szinte minden de minden - igen-igen lepattant, lepukkant, kopottas, mondhatni. De ennek van egy speckó bája, nekem pl bejön. A hotelnek is, ahol voltunk, fura, régi-szaga volt - majd látjátok a képeken, hogy kb milyen atmoszféra --- s na valszeg’ akkor az én hatodannyiba kerülő hostel-em lesz valami RIKÍTÓAN FRISS... (kieg.: azóta kiderült, tök jó kis hostelt találtam, frissen festett szobákkal, s eddig mindig volt melegvíz is :-) )
...ebédre finom lepényes töltött cuccok voltak - nevüket nem kérdeztem - folyton valami másról kellett beszélni - pl megjegyezte nekem az egyik résztvevő. hogy finom nagyon a
…és a grúz írás gyönyörű. 
Friday, January 8, 2010
Sunday, July 19, 2009
Szombat Delhiben és egyéb sztorik, life is life
Előző éjel kezdődött, azaz éjfél után, aranyvonat zakatolt a fülledt delhi éjszakában, beszélgeténk, s majdhogynem énekelgeténk. A társaságban én is ott valék – de nem valék szomszédja Erzsikének - hanem Brikesh, Aisha, s Brikesh +4barátja volt itt (egyikük hangalámondós, a Sezamy (?) Street egyik figuráját is az egyikük mondta alá hindiül, voice-over-ezik ezerrel). Node kötlöttem, hogy kisebb , illetve nagyobb befektetésel jól előre kéne haldni, s kifejleszteni egy a maiaknál vagy ötször energiahatékonyabb ventillátort/pankhá-t, szoba-plafonokra és mindenhová, s tömeggyártása fogva elárasztani az indiai piacot... hatalmasat lehetne kaszálni vele, mert számtalan a lehetőség,s kevés az áram.
Közben ők is jókat meséltek, pl hogy van - most is zajlik éppen – egy „hatalmas” hindu zarándoklat (keveset tudok róla,s nem csekkoltam infókat sehol, tuti a JeIndián vannak pontos dolgok is, viszont ma teljesen véletlenül én is belefutottam, amikor elmentem a Buddha Garden-hez – s ott mentek az úton....), a „Kave(l)di”, ahol sok sok ezren felgyalogolnak Gangesz alsó folyásától fel a Hariduar templomig, valahol a Ganga vízgyűjtőterületének teteje körül, asszem 250 km a túra, s „ottonról” kell vinni vállon keresztbevetett cipelő-boton két vödör/csöbör vizet – amit ott fent „vissza kell adni a Gangának”. Ezzel egyben magadról is lemoshatod az azévi bűneidet, vagy mi, kb. Node sokan vannak, akik nem gyalogolnak – de van sok pénzük- nos mindezen családok úgy tisztulnak meg, hgy úton-útfélen, de szó szerint, felállíttatnak hatalmas sátrakat, ahol a zarándokok megpihenhetnek, s kapnak ingyér’ minden jót: frissen facsar fincsi gyümölcsleveket, ananászt és narancslevet, meg mindenféle kajákat, meleget és hideget, kókusz-tejet, aládtolják a széket, hogy ülj le (persze valszeg csak alám annyira, mert hogy fehérke vagyok a rengetegben), s a kezedbe nyomják a változatos kicsi papír vagy levél-tálkákban a sok finom falatot – kaptam pl 6-8 szem fűszeresen megpirított buronyát, meg felvagdalt gyümölcs-válogatást, dinnye, körte, papaja, mangó, s mások - -s amikor a karnyújtásnyira lévő szemetesbe akartam dobni a tálkát, akkor ott termett a semmiből – azaz már várta,leste mindig valaki, hogy mikor: s alázatosan köszönve elkérte/vette a kezemből a tálkát, s ő dobta be a kukába....
Ma vettem magamnak igazi indiai snacks-t mindjart neki is latok.....
Tegnap el is mosogattam lent a közös konyhában - nem volt sok. Én maradtam ott legutolsónak - amúgy nem lehet itt mosogatni - mert a házi szuper mindenes, aki portás - szakács és minden - szóval ő kiveszi a kezedből, s nem hagyja - " oh, no, mister, no sir - "
S minden regel jönnek takarítai - mivel itt kicsit később indul a nap - irodába senki nem nagyon ér be 10 előtt (viszont este akár 8-9ig megy a meló pörgés sokszor)- szóval mikor 9-körül ébredezek, akkor hamarosan már bejön a takarító csaj, egy apró india nőci, aki gyorsan körbe mindenhol felmos - s jön vele együtt egy fickó - szerintem a csávója - aki meg egy ronggyal a kezében kicsit mindenhol lazán port töröl - kimegy az erkélyre, s még a korlátot is áttörli - meg itt ott.. a csaj úgy mos fel, hogy terpeszbe állva lehojolva két kézzel nagy sugárban húzza a vizes rongyot - gyors, s hatékony - -a vicces az, hogy egy magasabb embernek ez nem nagyon menne igy.
S amúgy nem is annyira tudnk angolul, pl a takarító személyzet sem tud többet pár szónál, pontosabban rengetegen vannak, akik cseppet sem tudnak..nadeszóval mosogatás után ( ............ )
S vízforralójavítás után (.megjavítottam a kis merülőforralómat, amit még Kannurban vettem - ott sokat kellett utána menni - boltról botltra küldtek - végül meglett- de aztán itt a guesthouseban feltettem vizet forrni még valamelyik első este- s ottfelejtetem - csak a pukkanásra jutott eszembe - a pukkanás meg az volt, hogy elforrt az ősszes víz, s kissé szétégett a két vezeték, - s így leestek magáról a forraló csavart fémről... - viszont szétcsavaroztam a bicskámmal, csináltam szép új tiszta lecsupaszított drótvégeket - majd elvittem magammal a fémbaszt- mert ahol rá kell erősíteni a drótokat, ott a két tartó anyacsavar az kissé ráégett -megszorult - szóval viszont tegnapelőtt vagy mikor Old-Delhiben valahol az utcán megállva láttam valakit egy fogóval, amit elkértem egy percre, s kilazítottam az anyákat - s ezek után itthon már rá tudtam csavarni az "új" végeket - s remekl muzsikál, azaz újra tudok itt a szobámban is vizet forralni, nem kell lefáradnom egy szintet a közs konyhába,...nade minezzel csak azt akartam mondani, hogy végre megint teát iszom!
Elalvás előtt még mostam is - magam mosom cuccaim.
rájöttem, hogy az a férfi, aki képes a saját alsóneműjét (+/- ingjeit) tisztántartani, az már valami :) van már a szobámban pár napja szárítókötél is - selyemzsinór, most is itt lógnak a fejem felett a sajátkezűleg kimosott alsóim s két ing meg a zöld trikóm. Még tegnap éjjel jól megsikáltam őket - már 3-szor vettem mosószappan, első kettőre kicsiket, most egy nagyobbat, kék, tök tuti, jól habzik meg minden - - hónalj, meg nyak, itt-ott- oszt beáztatva hagytam éjjelre, reggel zuhizáskor újra kicsit sika-sika - oszt öbliit -s jól kiráz oszt lógat - a pankháá meg gyorsan megszáritja
...s hogy van-e itt több víz a csapban, mint „otthon” a bangalore-i kis laksomban? ott több víz van mint blore-ban? aha- szuper a zuhi, rendesen jön - mondjuk nem valami hideg . kicsit mindig langyos - reggel kisse jobb, hűvősebb a víz.
..............)
Elaludtam, majd reggel, illetve dél körül,amikor keltem, mivel aszem jóval három után aludtam el, szóval zuhi, mosás befejez, tereget, s kis netezés, s telefonos ügyintézés után indulás a Press Clubba,ahol a szkmai partnereink tartottak sajtótájékztatót/minikonferenciát, s azt meghallgatni, Siddhart-tal együtt – aki a Political and Business Unitban dolgozik. Mivel tegnap sikerült Siddhárttal lezsírozni, hogy eljöjjön, így Karunának könnyeden tudtam mondani, hgy ő meg maradjon otthon, pihenjes, s készüljön, mert ő meg asszem vasárnap hajnalban repül pár napra Nepálba, ott lesz a könyvének a bemutatója.
Már egy kicsit bánom, hogy mért nem kapcsoltam korábban – s tán el tudtam volna intézni egy nepáli vízumot, ha kell egyáltalán- meg repjegyet- s hoyg kimenni vele oda - - nade ez most elmaradt.
Kedden már jön is haza – szóval neki ez most csak egy extra gyors kiugrás...
Boritól kaptam , igen jó: http://www.youtube.com/watch?v=XQcVllWpwGs&feature=popular
Volt meg tegnap este egy sztori - Aisha mesélte - aki egyszép lány itt- ill már nem lány, hanem asszonyka, nemrég ment férjhez s keralai - s asszem egy tehetősebb családból való -de tök ok-s mosolygoos csaj - szoval hogy arra feléjük van egy olyan másik zarándoklat, ahol fekete ruhába öltözve kell menniük sok sok napig a vállalkozóknak - amugy asszem valami régi félig meddig harcos szekta, vagy mi - s ezeknek a zarándokoknak JOGUK VAN bejönni a házadba -legalább is a kertedbe - s ott aludni, s főzni maguknak a te kerti főzőalkalmatosságaidon , stb - s ODASZARNAK A KERTBE!
Aisha tök kivolt, hogy milyen gáz. Mert az még ok - megjönnek este- belakják a kertedet, de hogy reggel aztán arra ébredsz, hgy ott a sok szar a kertben.... - ... s hogy valamelyik szomszedjuk direkt erre a celra , nekik epittetett egy budit a kert sarkába :- )... szóval azért van megodás!
S Keralában ott náluk ugy vesznek hazat - hogy eloszor azt nezik, mennyi fa van a kertben, aztán azt, hogy mekkora es milyen a kut - kut nelkul nem is ház a ház... s hogy szinte mindenhol, de mindenhol minden haznal van kút (persze ez mas azert a varosokban).
Másik valóság, hogy itt a Safdarjang Enclave - ben - ahol vagyunk (ami kb lakóövezetet jelent,s ejtsd: szafdardzsung inklév : - ). Vannak kapuk, nagy femkerites s femkapu - egy egy encléve-en belül is különböző al-körzetek közt is, ill a "külvilág felé" amiket éjjelre becsuknak - de valahol mindig nyitva van - illetve legtöbb helyen csak a ngy kaput csukják - s kocsival nem lehet már éjjel ki-s behajtani - de egy kis gyalogos kapu nyitva marad - nhol lánccal leszűkítva, hogy alig lehet átférni. És most is, egész éjjel járkálnak az éjjeliőrök, s mondjuk kb minden 10-lépésnél egy hosszút belefújnak a sípjukba - szóval úgy negyedóránkánt hallod a sípszót egész éjjel - ez itt a best security : - ), mármint az ilyen körzetekben -olyanok, mint náluk valamikor a lámpagyujtogatók -oltogatók voltak/lehettek tán : - )
[2:49:21] Kökény Bori: emberi munkaerõbõl végül is van rendesen, igaz?
[2:49:25] Peter Rohonyi: ..csak itt ezek nem skandálják, hogy "tizetütött már az óóra - térjetek hát nyugovóóóra", hanem sípolnak... s még igy is durva a mukanélküliség, s az is szarabb lesz egyre, asszem.
Néha azért már kezd otthonos lenni - -s kezdem látni - hogy itt mennyivel sokkal többet számiit életmódban , ha van zsé, pláne, ha sok pénzed van: hogy nem buszozol, hogy van AC, hogy van a kiszolgáló személyzet, stb. s én még csak mindennek a legszélét látom - meg párszor bele-bele-pislanthatok - de rengetegszer tuk-tukozunk olyan hatalmas részein át Delhinek, ahol sorban jönnek és jönnek a nagy- nagy házak nagy nagy kertekkel, mindenhol magas kerítés, s mindenhol security guardok - akik lényegében egész nap nem csinálnak semmit - ill kinyitják a kaput, meg becsukják, meg egymással dumálnak, pletykálnak, meg útbaigazításokat adnak, ha valaki idegen arravetődik. Ez mondjuk a "posh" gazdagabb része delhinek - a politikusi, stb gazdag negyed. Tisztaság van nagyjábol, néhol nagyon is, s nyugi - a központ, maga Régi Delhi/Old-delhi az nagyon más - az a töménység, emberek lépten nyomon - mindenhol, az utcán, mindenütt - megy az élet az utcán, javítanak mindent, főznek esznek, mennek - s rengeteg, de rengeteg sok a "kuli" - nem csak a tuk-tuk-osok, hanem a rendes riksások- de amiből sokkal sokkal több van, az a teher riksa- teher kuli - akik kétkerekű toligákon visznek hatalmas cuccokat - ...meg közeben jönnek a szekeresek, hatalmas, fehér, büszke, nagyszarvú szarvasmarhák húzzák ezeket a már nagyobb szekereke. Ezek hasonlitanak az otthoni szürkemarhához, csak jóval magasabbak, hosszabb a lábuk,igazi igás-marhák - tényleg büszkén kinéző állatok.
S még egy bevonatozott gondolatsor - illetve beszélgetés: hogy mennyire durva -hogy míg otthon, meg a "fejlett" világban általában a tanulás - ahogy a gyerkők tanulnak dolgokról, az mennyire eltávolodott az élettől - könyvekből tanulunk az állatokról, a különböző foglalkozásokról, stb, stb - -itt meg megyaz ember – meg a sok gyerek az utcán, s vizuálisan megkapja minden nap telibe az egészet -
Nade megyek aludni - mert elhivtak holnap hajnalban Old Delhibe, a Jama Masjid -hoz
(a vicc az, hogy en meg voltam mar kétszer arrafelé a környéken sétálni -s eleddig simán elkerültem - -kissé dzsumbujos minden arrafelé . kis utcák úttalan útvsztői. Illetve hát eddig mindig sötétben voltam csak ott, mbunka után: http://images.google.com/images?q=jama%20masjid&oe=utf-8&rls=org.mozilla:nb-NO:official&client=firefox-a&um=1&ie=UTF-8&sa=N&hl=no&tab=wi
). Nos ide mennek a GP-sek egy reggeli photo-opportunity-ra, azaz nem akció, „csak” direkt fotó alkalom – mert hogy Clinton is in town – a hilary – s ez jó alkalom kicsit üzenni USA-nak klímailag, hogy an, tessék már összekapni magát, s valamit otthon is mitigálni erősen, s bevállalni még sokkal többet, me tolni a zsét mindenhova, a szegényebb országoknak, a már így be lettek szivatva ezzel az egész felmelegedéssel.
Közben ők is jókat meséltek, pl hogy van - most is zajlik éppen – egy „hatalmas” hindu zarándoklat (keveset tudok róla,s nem csekkoltam infókat sehol, tuti a JeIndián vannak pontos dolgok is, viszont ma teljesen véletlenül én is belefutottam, amikor elmentem a Buddha Garden-hez – s ott mentek az úton....), a „Kave(l)di”, ahol sok sok ezren felgyalogolnak Gangesz alsó folyásától fel a Hariduar templomig, valahol a Ganga vízgyűjtőterületének teteje körül, asszem 250 km a túra, s „ottonról” kell vinni vállon keresztbevetett cipelő-boton két vödör/csöbör vizet – amit ott fent „vissza kell adni a Gangának”. Ezzel egyben magadról is lemoshatod az azévi bűneidet, vagy mi, kb. Node sokan vannak, akik nem gyalogolnak – de van sok pénzük- nos mindezen családok úgy tisztulnak meg, hgy úton-útfélen, de szó szerint, felállíttatnak hatalmas sátrakat, ahol a zarándokok megpihenhetnek, s kapnak ingyér’ minden jót: frissen facsar fincsi gyümölcsleveket, ananászt és narancslevet, meg mindenféle kajákat, meleget és hideget, kókusz-tejet, aládtolják a széket, hogy ülj le (persze valszeg csak alám annyira, mert hogy fehérke vagyok a rengetegben), s a kezedbe nyomják a változatos kicsi papír vagy levél-tálkákban a sok finom falatot – kaptam pl 6-8 szem fűszeresen megpirított buronyát, meg felvagdalt gyümölcs-válogatást, dinnye, körte, papaja, mangó, s mások - -s amikor a karnyújtásnyira lévő szemetesbe akartam dobni a tálkát, akkor ott termett a semmiből – azaz már várta,leste mindig valaki, hogy mikor: s alázatosan köszönve elkérte/vette a kezemből a tálkát, s ő dobta be a kukába....
Ma vettem magamnak igazi indiai snacks-t mindjart neki is latok.....
Tegnap el is mosogattam lent a közös konyhában - nem volt sok. Én maradtam ott legutolsónak - amúgy nem lehet itt mosogatni - mert a házi szuper mindenes, aki portás - szakács és minden - szóval ő kiveszi a kezedből, s nem hagyja - " oh, no, mister, no sir - "
S minden regel jönnek takarítai - mivel itt kicsit később indul a nap - irodába senki nem nagyon ér be 10 előtt (viszont este akár 8-9ig megy a meló pörgés sokszor)- szóval mikor 9-körül ébredezek, akkor hamarosan már bejön a takarító csaj, egy apró india nőci, aki gyorsan körbe mindenhol felmos - s jön vele együtt egy fickó - szerintem a csávója - aki meg egy ronggyal a kezében kicsit mindenhol lazán port töröl - kimegy az erkélyre, s még a korlátot is áttörli - meg itt ott.. a csaj úgy mos fel, hogy terpeszbe állva lehojolva két kézzel nagy sugárban húzza a vizes rongyot - gyors, s hatékony - -a vicces az, hogy egy magasabb embernek ez nem nagyon menne igy.
S amúgy nem is annyira tudnk angolul, pl a takarító személyzet sem tud többet pár szónál, pontosabban rengetegen vannak, akik cseppet sem tudnak..nadeszóval mosogatás után ( ............ )
S vízforralójavítás után (.megjavítottam a kis merülőforralómat, amit még Kannurban vettem - ott sokat kellett utána menni - boltról botltra küldtek - végül meglett- de aztán itt a guesthouseban feltettem vizet forrni még valamelyik első este- s ottfelejtetem - csak a pukkanásra jutott eszembe - a pukkanás meg az volt, hogy elforrt az ősszes víz, s kissé szétégett a két vezeték, - s így leestek magáról a forraló csavart fémről... - viszont szétcsavaroztam a bicskámmal, csináltam szép új tiszta lecsupaszított drótvégeket - majd elvittem magammal a fémbaszt- mert ahol rá kell erősíteni a drótokat, ott a két tartó anyacsavar az kissé ráégett -megszorult - szóval viszont tegnapelőtt vagy mikor Old-Delhiben valahol az utcán megállva láttam valakit egy fogóval, amit elkértem egy percre, s kilazítottam az anyákat - s ezek után itthon már rá tudtam csavarni az "új" végeket - s remekl muzsikál, azaz újra tudok itt a szobámban is vizet forralni, nem kell lefáradnom egy szintet a közs konyhába,...nade minezzel csak azt akartam mondani, hogy végre megint teát iszom!
Elalvás előtt még mostam is - magam mosom cuccaim.
rájöttem, hogy az a férfi, aki képes a saját alsóneműjét (+/- ingjeit) tisztántartani, az már valami :) van már a szobámban pár napja szárítókötél is - selyemzsinór, most is itt lógnak a fejem felett a sajátkezűleg kimosott alsóim s két ing meg a zöld trikóm. Még tegnap éjjel jól megsikáltam őket - már 3-szor vettem mosószappan, első kettőre kicsiket, most egy nagyobbat, kék, tök tuti, jól habzik meg minden - - hónalj, meg nyak, itt-ott- oszt beáztatva hagytam éjjelre, reggel zuhizáskor újra kicsit sika-sika - oszt öbliit -s jól kiráz oszt lógat - a pankháá meg gyorsan megszáritja
...s hogy van-e itt több víz a csapban, mint „otthon” a bangalore-i kis laksomban? ott több víz van mint blore-ban? aha- szuper a zuhi, rendesen jön - mondjuk nem valami hideg . kicsit mindig langyos - reggel kisse jobb, hűvősebb a víz.
..............)
Elaludtam, majd reggel, illetve dél körül,amikor keltem, mivel aszem jóval három után aludtam el, szóval zuhi, mosás befejez, tereget, s kis netezés, s telefonos ügyintézés után indulás a Press Clubba,ahol a szkmai partnereink tartottak sajtótájékztatót/minikonferenciát, s azt meghallgatni, Siddhart-tal együtt – aki a Political and Business Unitban dolgozik. Mivel tegnap sikerült Siddhárttal lezsírozni, hogy eljöjjön, így Karunának könnyeden tudtam mondani, hgy ő meg maradjon otthon, pihenjes, s készüljön, mert ő meg asszem vasárnap hajnalban repül pár napra Nepálba, ott lesz a könyvének a bemutatója.
Már egy kicsit bánom, hogy mért nem kapcsoltam korábban – s tán el tudtam volna intézni egy nepáli vízumot, ha kell egyáltalán- meg repjegyet- s hoyg kimenni vele oda - - nade ez most elmaradt.
Kedden már jön is haza – szóval neki ez most csak egy extra gyors kiugrás...
Boritól kaptam , igen jó: http://www.youtube.com/watch?v=XQcVllWpwGs&feature=popular
Volt meg tegnap este egy sztori - Aisha mesélte - aki egyszép lány itt- ill már nem lány, hanem asszonyka, nemrég ment férjhez s keralai - s asszem egy tehetősebb családból való -de tök ok-s mosolygoos csaj - szoval hogy arra feléjük van egy olyan másik zarándoklat, ahol fekete ruhába öltözve kell menniük sok sok napig a vállalkozóknak - amugy asszem valami régi félig meddig harcos szekta, vagy mi - s ezeknek a zarándokoknak JOGUK VAN bejönni a házadba -legalább is a kertedbe - s ott aludni, s főzni maguknak a te kerti főzőalkalmatosságaidon , stb - s ODASZARNAK A KERTBE!
Aisha tök kivolt, hogy milyen gáz. Mert az még ok - megjönnek este- belakják a kertedet, de hogy reggel aztán arra ébredsz, hgy ott a sok szar a kertben.... - ... s hogy valamelyik szomszedjuk direkt erre a celra , nekik epittetett egy budit a kert sarkába :- )... szóval azért van megodás!
S Keralában ott náluk ugy vesznek hazat - hogy eloszor azt nezik, mennyi fa van a kertben, aztán azt, hogy mekkora es milyen a kut - kut nelkul nem is ház a ház... s hogy szinte mindenhol, de mindenhol minden haznal van kút (persze ez mas azert a varosokban).
Másik valóság, hogy itt a Safdarjang Enclave - ben - ahol vagyunk (ami kb lakóövezetet jelent,s ejtsd: szafdardzsung inklév : - ). Vannak kapuk, nagy femkerites s femkapu - egy egy encléve-en belül is különböző al-körzetek közt is, ill a "külvilág felé" amiket éjjelre becsuknak - de valahol mindig nyitva van - illetve legtöbb helyen csak a ngy kaput csukják - s kocsival nem lehet már éjjel ki-s behajtani - de egy kis gyalogos kapu nyitva marad - nhol lánccal leszűkítva, hogy alig lehet átférni. És most is, egész éjjel járkálnak az éjjeliőrök, s mondjuk kb minden 10-lépésnél egy hosszút belefújnak a sípjukba - szóval úgy negyedóránkánt hallod a sípszót egész éjjel - ez itt a best security : - ), mármint az ilyen körzetekben -olyanok, mint náluk valamikor a lámpagyujtogatók -oltogatók voltak/lehettek tán : - )
[2:49:21] Kökény Bori: emberi munkaerõbõl végül is van rendesen, igaz?
[2:49:25] Peter Rohonyi: ..csak itt ezek nem skandálják, hogy "tizetütött már az óóra - térjetek hát nyugovóóóra", hanem sípolnak... s még igy is durva a mukanélküliség, s az is szarabb lesz egyre, asszem.
Néha azért már kezd otthonos lenni - -s kezdem látni - hogy itt mennyivel sokkal többet számiit életmódban , ha van zsé, pláne, ha sok pénzed van: hogy nem buszozol, hogy van AC, hogy van a kiszolgáló személyzet, stb. s én még csak mindennek a legszélét látom - meg párszor bele-bele-pislanthatok - de rengetegszer tuk-tukozunk olyan hatalmas részein át Delhinek, ahol sorban jönnek és jönnek a nagy- nagy házak nagy nagy kertekkel, mindenhol magas kerítés, s mindenhol security guardok - akik lényegében egész nap nem csinálnak semmit - ill kinyitják a kaput, meg becsukják, meg egymással dumálnak, pletykálnak, meg útbaigazításokat adnak, ha valaki idegen arravetődik. Ez mondjuk a "posh" gazdagabb része delhinek - a politikusi, stb gazdag negyed. Tisztaság van nagyjábol, néhol nagyon is, s nyugi - a központ, maga Régi Delhi/Old-delhi az nagyon más - az a töménység, emberek lépten nyomon - mindenhol, az utcán, mindenütt - megy az élet az utcán, javítanak mindent, főznek esznek, mennek - s rengeteg, de rengeteg sok a "kuli" - nem csak a tuk-tuk-osok, hanem a rendes riksások- de amiből sokkal sokkal több van, az a teher riksa- teher kuli - akik kétkerekű toligákon visznek hatalmas cuccokat - ...meg közeben jönnek a szekeresek, hatalmas, fehér, büszke, nagyszarvú szarvasmarhák húzzák ezeket a már nagyobb szekereke. Ezek hasonlitanak az otthoni szürkemarhához, csak jóval magasabbak, hosszabb a lábuk,igazi igás-marhák - tényleg büszkén kinéző állatok.
S még egy bevonatozott gondolatsor - illetve beszélgetés: hogy mennyire durva -hogy míg otthon, meg a "fejlett" világban általában a tanulás - ahogy a gyerkők tanulnak dolgokról, az mennyire eltávolodott az élettől - könyvekből tanulunk az állatokról, a különböző foglalkozásokról, stb, stb - -itt meg megyaz ember – meg a sok gyerek az utcán, s vizuálisan megkapja minden nap telibe az egészet -
Nade megyek aludni - mert elhivtak holnap hajnalban Old Delhibe, a Jama Masjid -hoz
(a vicc az, hogy en meg voltam mar kétszer arrafelé a környéken sétálni -s eleddig simán elkerültem - -kissé dzsumbujos minden arrafelé . kis utcák úttalan útvsztői. Illetve hát eddig mindig sötétben voltam csak ott, mbunka után: http://images.google.com/images?q=jama%20masjid&oe=utf-8&rls=org.mozilla:nb-NO:official&client=firefox-a&um=1&ie=UTF-8&sa=N&hl=no&tab=wi
). Nos ide mennek a GP-sek egy reggeli photo-opportunity-ra, azaz nem akció, „csak” direkt fotó alkalom – mert hogy Clinton is in town – a hilary – s ez jó alkalom kicsit üzenni USA-nak klímailag, hogy an, tessék már összekapni magát, s valamit otthon is mitigálni erősen, s bevállalni még sokkal többet, me tolni a zsét mindenhova, a szegényebb országoknak, a már így be lettek szivatva ezzel az egész felmelegedéssel.
Saturday, July 11, 2009
Bangalore iroda -munka, kaja
Bangalore iroda : minden nagyon pörög itt - s bele kell szólni pár dologba - mivel sok döntésre szükség van még az első napok-hetekben- - hogy hogy lesz a további bő két hónapom - illetve az egész meló, amit csinálok, mert a dolgok elégé folyton változnak... de remélem sikerül menedzselni mindent. Pont mosttt esik - nem nagyon, kicsit. de ettől nem lett szebb a város :- )
Amikor visszaértem tegnap du Chennaiba - ahol sétáltam egy nagyot: valami állítólag 60 millió emer lakja Madrast=Chennai-t.. s onnan fél 10kor este indult a vonat ide B'lore- ba , ahova hajnal fél 5kor érkeztem, haza tuk-tukkal, kipakolás, megérkezés, majd aludtam még pár órát, s fél11től már irodában vagyok – de azért ma nem tudom meddig maradok bent - kicsit azért jó lesz/lenne még rápihenni az utazásos napokra...
Amúgy ok-s a munka, kezdem megszokni. Elkezdtem belegondolni is- hogy mi lesz vajh' a jövőő-- -könyen lehet, hogy később majd még vissza kéne ide jönnöm - legalbbis i think so - azt nem tudom, hogy gpi és mas gp szervek mit gondolnak.. s sok muulik majd magan a vegso anyagon, amit itt leadok - de mi van, ha igen? mennyi idoore, mikor, stb.. –persze majd úgy is meglátjuk a maga idejében.
Addig is, akinek van kedve egy kis nagyon is valós Indiát olvasni, angolul kis anti-nuki jelenkori, nemsokára játszódó indiai egy?-két?felvonásos dráma formájában - amit az a csávó írt, akinél voltunk megbeszélésen délen, akkor az alábbi linken - rövid, de érdekes lehet bárkinek. S persze sokban túlzó, de közben meg sok sok igaz helyzet, illetve könnyen-igaz-lehet helzet is van benne.
http://74.125.153.132/search?q=cache:CZe9QcWD9LkJ:www.chowk.com/articles/anushakthi-amma-Udayakumar.htm+anushakthi+amma&cd=1&hl=no&ct=clnk&client=firefox-a
S hogy Borimon kívűl mi hiányzik otthonról?
hát sokminden,..persze a család, a barátok, a lakásunk, a mozik, a nem annyira-hangos kozlekedes, az, hogy ismerem a helyet, s nem kell mindig figyelni annyira.. - szoval a nyugi. Kajában: karéj kenyér. De pl tegnap Madrasban nagyon finomat ettem az utcán, "Shenna masala" avagy kundel - kis tál étel volt, egy nagy pogácsa szerű sült valamit széttör kézzel a fiú, rá a tányérra, majd jól meglocsolja csicseriborsós, meg két másik szósszal, s rászór a végén apróra vágott hagymátt.. nyamm, finom volt - s rengetegbe került: 12 rúpia, azaz kb 50 ft. Ha nagyon odafigyelsz, akkor akár a teljes napi kajádat, 3-szori étkezést ki lehet itt délen hozni 50 rúpiából, azaz kb 220 Ft-ból... s még jól is laksz, s meleget is ettél, akár kétszer.
Amikor visszaértem tegnap du Chennaiba - ahol sétáltam egy nagyot: valami állítólag 60 millió emer lakja Madrast=Chennai-t.. s onnan fél 10kor este indult a vonat ide B'lore- ba , ahova hajnal fél 5kor érkeztem, haza tuk-tukkal, kipakolás, megérkezés, majd aludtam még pár órát, s fél11től már irodában vagyok – de azért ma nem tudom meddig maradok bent - kicsit azért jó lesz/lenne még rápihenni az utazásos napokra...
Amúgy ok-s a munka, kezdem megszokni. Elkezdtem belegondolni is- hogy mi lesz vajh' a jövőő-- -könyen lehet, hogy később majd még vissza kéne ide jönnöm - legalbbis i think so - azt nem tudom, hogy gpi és mas gp szervek mit gondolnak.. s sok muulik majd magan a vegso anyagon, amit itt leadok - de mi van, ha igen? mennyi idoore, mikor, stb.. –persze majd úgy is meglátjuk a maga idejében.
Addig is, akinek van kedve egy kis nagyon is valós Indiát olvasni, angolul kis anti-nuki jelenkori, nemsokára játszódó indiai egy?-két?felvonásos dráma formájában - amit az a csávó írt, akinél voltunk megbeszélésen délen, akkor az alábbi linken - rövid, de érdekes lehet bárkinek. S persze sokban túlzó, de közben meg sok sok igaz helyzet, illetve könnyen-igaz-lehet helzet is van benne.
http://74.125.153.132/search?q=cache:CZe9QcWD9LkJ:www.chowk.com/articles/anushakthi-amma-Udayakumar.htm+anushakthi+amma&cd=1&hl=no&ct=clnk&client=firefox-a
S hogy Borimon kívűl mi hiányzik otthonról?
hát sokminden,..persze a család, a barátok, a lakásunk, a mozik, a nem annyira-hangos kozlekedes, az, hogy ismerem a helyet, s nem kell mindig figyelni annyira.. - szoval a nyugi. Kajában: karéj kenyér. De pl tegnap Madrasban nagyon finomat ettem az utcán, "Shenna masala" avagy kundel - kis tál étel volt, egy nagy pogácsa szerű sült valamit széttör kézzel a fiú, rá a tányérra, majd jól meglocsolja csicseriborsós, meg két másik szósszal, s rászór a végén apróra vágott hagymátt.. nyamm, finom volt - s rengetegbe került: 12 rúpia, azaz kb 50 ft. Ha nagyon odafigyelsz, akkor akár a teljes napi kajádat, 3-szori étkezést ki lehet itt délen hozni 50 rúpiából, azaz kb 220 Ft-ból... s még jól is laksz, s meleget is ettél, akár kétszer.
Tamil Nadu mesélés
29-e, vagy már 30, június, 2009. június 30.
Mahabulipuram, avagy Mammapuliburam, vagy mi.
Ülök szemben az óceánnal. Tényleg, csak a monitor takar ki egy darabot, amúgy balra is, jobbra is dübörög, zúdul, forr, habzik, csattan néha és zúg, zúgol, dobban, csobban mintha dob robban, fehér taréj.
„Enyém a Föld!”
...ez a legtutibb helyek eggyike, „szennyezetlen” tenger és homokos strand, jó szél, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget, nyugi, boldogság, állítólag miniszterek is szeretnek ide járni üdülni.
A szomszéd házat az ausztrál Rob bérli, búvár és szörfiskolát vezet, függő fotelek és függőány fent az emeleti teraszon, ami fölött pálmás tető, háló kifeszítve, amitől nem repülnek be a madarak, s ha viharos a tenger, akkor néha halakat is odavet a víz, fel az első emeleti hálóba. Igen, ezek a házak itt vannak szinte a víz felett. Dobban-csobban-dobban-zúg-morajlik szótag-szerint, cseppet sem csendesen, de rengeteg hanggal haraggal kalapál fehér tarajak az éjszakában, permet fal fel vaslakatokat, mindent.
Vannak kutyák, van antibiotikus gyógyfa az utcán, ami alatt, fent a tetőn az összemart kutya is kikúrálta magát,s azóta is odajár aludni, mert megtanulta, hogy az ott jó.
Van szemben fent az égen egy csillag, a fiam vagy lányom talán, idenéz – s csobban-dobban-robban-zúg-csattan-sise-darabolgat-visszafolyása a víznek, harsog a hullám, néha a csend száll két sor hullám közt ide hozzám.
Kőlap az asztalon, ahol írok, tele a hasam királygarnélával, mangódzsússzal s etióp csodalány ronda fehér öregember párral, franciával, Jackkel s svájci sharah ayuravédatanítvánnyal.
Reggel Chennaiba érkezés vonattal, vissza Kudankulamból, majd autokhoz Karunával, ő arra, én erre, a Bombay buszmegállóba, ahol buszra Kovalamig (7,5 rúpia). Rettentő lassan lehetett csak kijönni Madraszból, óriási forgalom, hétfő reggel. Kovalamban egy kókuszt kértem, 15 rúpia, sok tej, de semmi zsnege hús. Tovább busszal Mahabalipuramig (11 rúpia), ahol kis boltnézés után le egyenest a Shore Temple-s hez – amit ugyan nem találtam meg, viszont megtaláltam Rob szörfkölcsönzőjét, s láttam két fiút a vizen, amint épp kifele eveztek már deszkáikon. S duma Robbal s két hely sráccal, majd a beköltözés ide a szomszédba, a tenger föléelé – 500 rúpia egy nap, 60 a kicsit nagyobb szoba, szezonan 1000.1200 ugyan ez.
A strandot mossa el a tenger, lassan elfogy itt a házak elől.
Zuhany, majd kipakolás, majd lassan le, s úsztam egyet – tényleg erős a sodor, visz fel észknak rendesen, gyorsban kell úszni, hoyg egyhelyben maradj. Kijövéskor vigyázni,mert a keskeny homokpad után ott vannak a nagy kövek, s a nagyobb hullámok kigörögnek a teljesen a partig.
Zuhany, aztán nagy séta. Fel a faluba, faragásokat néztem, itt ott duma, ez az. Aztán képeslap-válogatás s vásárlás – s mivel épp egy internetkafé volt, ahol megláttam a lapokat, gyorsan írtam is röpke leveleket.
Aztán séta – ki a partra. Közben leszólítottak, s 1200-ért akartak nekem eladni aranyvonatot – otthagytam őket, s jöttek utánam. Végül töredékéért vettem meg- de nagyon kérték, hogy ne mondjam meg senkinek, hogy ennyiért odaadták. Majd meglátjuk, milyen.
A parton már esti hangulat, halászok hálójavításban, tehenek s kutyák szerte fekszenek. Nyugi. Lassan lefele hajló nap. Két fehér nő fürdik. Sok varjú. Közeledtem a templomhoz – ami dél felé itt van a tengerbe benyúló csöcskön, két torony, látszik, hogy szentek, a hely, a fény, minden egybevág. A háttérben az atomerűmű fényei és tornyai kissé furák. De JÓ két tornya és a GONOSZ tornyai ( : - ) ) közt még ott a hosszú-hosszú plázs, ahol promenádolnka, vagy csak ülnek a népek. Lovasok is vannak, helyi turisták lovagoltatják a gyereket.
Befele eme délibb hosszú strandról bazársor vezet, vettem halakat, sült rákokat, s banán-csipszet. Ez most másfajta, mint a keralai, kannuri, ott kerek szeletekbe vágottan sütötték i, itt hosszúkás cafat-darabokban, s olajosabb, ott készült a kocsin. Vettem Kingának s Johannának karkötőket, s Ivánnak kis műanyag krikett-ütőt lasztival (csak Réka meg na lássa, annyira műanyag...). Vissza a faluba, megbeszéltem a holnap reggeli szörfözést, előre ki is fizettem egy százast, még majd jövök neki ötvennel, hogy kilegyen a két órai bérlet.
Este még, újabb zuhany után visszamentem enni a La Pappillion-ba, vagy mi, Butterly, ahol inne pár sarokra belebotlottam a ronda öreg magas fehérbe a meglehetősen csinos-szép apró etiópiai csajjal – akik épp King roasted Labster szerű óriás-garnélát vagy mit készültek enni – no ide mentem vissza a közben megérkező szoba-szomszédommal, a francia Jackkel, s jött még oda enni a svájsi sharah is.
Így lettünk szép internationálisak, s ment a sok szöveg.
Aztán haza, kivégeztem a White Tigert (már nem sok volt hátra), s most itt zúg szembe a tenger.
Pénteken estig dolgoztam, majd miután irodát becsukták 8 után, otto/auto/tuk-tukkkal el a mosodába a ruháimért, majd haza, zuhi, pakol, s ki éjfél előtre a vonathoz – éjjeli sima sleeper, Chennaiba. Koszos, ajtó mellei, ami miatt a wc-szag jött néha rendesen –amúgy minden ok. Karunát felküldtem a felső ágyra, én lent. Reggel korán Madrasban voltunk, ott várt vérelt kis TATA kocsi sofőrrel.
Egy kicsi faluban láthattuk, ahogy a lepusztult, málló-falú aprócska útszéli „rendelőben”, ahol koszos fapadokon fekvő két beteg kapta az infúziót valami lázra. Megnéztünk egy fekvő, legyek-lepte rákos örgasszonyt, házacskájuk hátuljában a földön fekve, iszonyú volt, mondhatnám, de közben meg mégis emberi, nagyon, ahogy a család ott ált, s fényképeztem a nőt, s leletét...jajj.
Aztán egy már haldokló másik asszonyhoz, szintén rák, ő szépen felöltöztetve „várt” minket.
Aztán még egy kb 500 méteres körben a faluban 3-4 gyulladt torok-mirigyes nő , látszik, ahogy nyelnek, a dudor a torkukon. Fényképeztem, kegyetlenül, mert kellett, ők akrták, de mégis végül már kissé kelletlenül, bevallom- sok volt ez egy napra.
Utána téptünk vissza Chennaiba, hogy elérjük a tizenvalahány órűs útra vivő du-éjjeli vonatot le Kudankulamba, Kanyakuramiba, a legdélibb csücsökbe.
Most AC-s vonattal mentünk, tisztább sokkal, rendesebb, adnak lepedőket s takarót, nagyon jó színvonal, legalább is magyar : - ), vagy hasonló. A vonaton még dolgoztunk, kis kiértékelés, további olvasás a másnapi találkozóhoz, majd alvás reggelig. Kanyakumariban (avagy Narracoin- vagy mi), tuk-tukkal egy ajánlott kis hotelbe, s hamarost jött is Kumar. Szép arc, őszülő rendezett szakáll, nagy mosoly, kevesebb logika. De azért roppant jó, bő 3 órás megbeszélés volt.
Utána itt is béreltünk kocsit, 750 pár órára s vagy 90 km útra egy ambasszador söfőrrel. Mondtuk sietünk – s hát sietett is. Az egyik faluban kis séta, piacnézés, gyekerjátszóház – kisszínpaddal, s spéci erősítővel.
Aztán indulás, le a partra. Láttunk egy jó méter hosszú, de nagyon vékonyka nagyon zöld kígyót – állítólag nagyon veszélyes is, lefotóztam elsuhanóban. A tenger itt is tenger, nagy és szép, ifjak fürödtek, s motorukon csücsülve csevegtek, verték el a délutáni időt, szé pvolt az egész, tiszta, nagyon ok.
Innen rohamtempóban a vonathoz, amin még sok kiértékelés-meló, majd sok duma, végül olvasás s alvás reggelig.
-
Előző héten B’loreban volt sok munka, tervezés, s két erős megbeszélésem az ED-vel s a comms főnökkel, hogy szerintük mizujs. Hm. Nem lesz ez itt egyszerű, for sure. A demokrácia sokban csak álca, kurrupció rulez, 500 NAGY család forgatja a kulcsokat.
De fő a büszkeség az indiaiakban megvan, hogy ha kell, lenyomjuk a pakkikat, s tán majd még Kínával is felvesszük a versenyt, no meg ki tudja még, kivel...
„In fact, the sight of these golden haired foreigners – and you will discover that Bangalore is full of them these days – has only convinced me that the white people are on the way out. All of them looked so emaciated – so puny. You”ll never see one of them with a decent belly. For this I blame the American president, he has made buggary perfectly legal in his country, and men are merrying other men instead of women. This was on the radio. This is leading to the decline of the white man. Then white people use mobile phones too much and that is destoying their brains. It’s a known fact. Mobile phones cause cancer cancer n the brain and shrink your masculinity; the Japanese invented them to diminish the white man’s brain and balls at the same time. I overheard this at the bus stand one night.... ...Whitemen will be finished within my lifetime. There are balcks and reds, too, butI have no idea what they are up to – the radio never talk about them. My humble prediction: in twenty years’ time, it will be just us yellow and brown men at the top of the pyramid, and we’ll rule the whole world.
And God save everyone else:” (from the White Tiger of Aravind Adiga).
Most megyek lassn aludni, előtte még laptop nélkül is megnézem magamnak, s belehallgatok az óceánba.
Mahabulipuram, avagy Mammapuliburam, vagy mi.
Ülök szemben az óceánnal. Tényleg, csak a monitor takar ki egy darabot, amúgy balra is, jobbra is dübörög, zúdul, forr, habzik, csattan néha és zúg, zúgol, dobban, csobban mintha dob robban, fehér taréj.
„Enyém a Föld!”
...ez a legtutibb helyek eggyike, „szennyezetlen” tenger és homokos strand, jó szél, ami elviselhetőbbé teszi a hőséget, nyugi, boldogság, állítólag miniszterek is szeretnek ide járni üdülni.
A szomszéd házat az ausztrál Rob bérli, búvár és szörfiskolát vezet, függő fotelek és függőány fent az emeleti teraszon, ami fölött pálmás tető, háló kifeszítve, amitől nem repülnek be a madarak, s ha viharos a tenger, akkor néha halakat is odavet a víz, fel az első emeleti hálóba. Igen, ezek a házak itt vannak szinte a víz felett. Dobban-csobban-dobban-zúg-morajlik szótag-szerint, cseppet sem csendesen, de rengeteg hanggal haraggal kalapál fehér tarajak az éjszakában, permet fal fel vaslakatokat, mindent.
Vannak kutyák, van antibiotikus gyógyfa az utcán, ami alatt, fent a tetőn az összemart kutya is kikúrálta magát,s azóta is odajár aludni, mert megtanulta, hogy az ott jó.
Van szemben fent az égen egy csillag, a fiam vagy lányom talán, idenéz – s csobban-dobban-robban-zúg-csattan-sise-darabolgat-visszafolyása a víznek, harsog a hullám, néha a csend száll két sor hullám közt ide hozzám.
Kőlap az asztalon, ahol írok, tele a hasam királygarnélával, mangódzsússzal s etióp csodalány ronda fehér öregember párral, franciával, Jackkel s svájci sharah ayuravédatanítvánnyal.
Reggel Chennaiba érkezés vonattal, vissza Kudankulamból, majd autokhoz Karunával, ő arra, én erre, a Bombay buszmegállóba, ahol buszra Kovalamig (7,5 rúpia). Rettentő lassan lehetett csak kijönni Madraszból, óriási forgalom, hétfő reggel. Kovalamban egy kókuszt kértem, 15 rúpia, sok tej, de semmi zsnege hús. Tovább busszal Mahabalipuramig (11 rúpia), ahol kis boltnézés után le egyenest a Shore Temple-s hez – amit ugyan nem találtam meg, viszont megtaláltam Rob szörfkölcsönzőjét, s láttam két fiút a vizen, amint épp kifele eveztek már deszkáikon. S duma Robbal s két hely sráccal, majd a beköltözés ide a szomszédba, a tenger föléelé – 500 rúpia egy nap, 60 a kicsit nagyobb szoba, szezonan 1000.1200 ugyan ez.
A strandot mossa el a tenger, lassan elfogy itt a házak elől.
Zuhany, majd kipakolás, majd lassan le, s úsztam egyet – tényleg erős a sodor, visz fel észknak rendesen, gyorsban kell úszni, hoyg egyhelyben maradj. Kijövéskor vigyázni,mert a keskeny homokpad után ott vannak a nagy kövek, s a nagyobb hullámok kigörögnek a teljesen a partig.
Zuhany, aztán nagy séta. Fel a faluba, faragásokat néztem, itt ott duma, ez az. Aztán képeslap-válogatás s vásárlás – s mivel épp egy internetkafé volt, ahol megláttam a lapokat, gyorsan írtam is röpke leveleket.
Aztán séta – ki a partra. Közben leszólítottak, s 1200-ért akartak nekem eladni aranyvonatot – otthagytam őket, s jöttek utánam. Végül töredékéért vettem meg- de nagyon kérték, hogy ne mondjam meg senkinek, hogy ennyiért odaadták. Majd meglátjuk, milyen.
A parton már esti hangulat, halászok hálójavításban, tehenek s kutyák szerte fekszenek. Nyugi. Lassan lefele hajló nap. Két fehér nő fürdik. Sok varjú. Közeledtem a templomhoz – ami dél felé itt van a tengerbe benyúló csöcskön, két torony, látszik, hogy szentek, a hely, a fény, minden egybevág. A háttérben az atomerűmű fényei és tornyai kissé furák. De JÓ két tornya és a GONOSZ tornyai ( : - ) ) közt még ott a hosszú-hosszú plázs, ahol promenádolnka, vagy csak ülnek a népek. Lovasok is vannak, helyi turisták lovagoltatják a gyereket.
Befele eme délibb hosszú strandról bazársor vezet, vettem halakat, sült rákokat, s banán-csipszet. Ez most másfajta, mint a keralai, kannuri, ott kerek szeletekbe vágottan sütötték i, itt hosszúkás cafat-darabokban, s olajosabb, ott készült a kocsin. Vettem Kingának s Johannának karkötőket, s Ivánnak kis műanyag krikett-ütőt lasztival (csak Réka meg na lássa, annyira műanyag...). Vissza a faluba, megbeszéltem a holnap reggeli szörfözést, előre ki is fizettem egy százast, még majd jövök neki ötvennel, hogy kilegyen a két órai bérlet.
Este még, újabb zuhany után visszamentem enni a La Pappillion-ba, vagy mi, Butterly, ahol inne pár sarokra belebotlottam a ronda öreg magas fehérbe a meglehetősen csinos-szép apró etiópiai csajjal – akik épp King roasted Labster szerű óriás-garnélát vagy mit készültek enni – no ide mentem vissza a közben megérkező szoba-szomszédommal, a francia Jackkel, s jött még oda enni a svájsi sharah is.
Így lettünk szép internationálisak, s ment a sok szöveg.
Aztán haza, kivégeztem a White Tigert (már nem sok volt hátra), s most itt zúg szembe a tenger.
Pénteken estig dolgoztam, majd miután irodát becsukták 8 után, otto/auto/tuk-tukkkal el a mosodába a ruháimért, majd haza, zuhi, pakol, s ki éjfél előtre a vonathoz – éjjeli sima sleeper, Chennaiba. Koszos, ajtó mellei, ami miatt a wc-szag jött néha rendesen –amúgy minden ok. Karunát felküldtem a felső ágyra, én lent. Reggel korán Madrasban voltunk, ott várt vérelt kis TATA kocsi sofőrrel.
Egy kicsi faluban láthattuk, ahogy a lepusztult, málló-falú aprócska útszéli „rendelőben”, ahol koszos fapadokon fekvő két beteg kapta az infúziót valami lázra. Megnéztünk egy fekvő, legyek-lepte rákos örgasszonyt, házacskájuk hátuljában a földön fekve, iszonyú volt, mondhatnám, de közben meg mégis emberi, nagyon, ahogy a család ott ált, s fényképeztem a nőt, s leletét...jajj.
Aztán egy már haldokló másik asszonyhoz, szintén rák, ő szépen felöltöztetve „várt” minket.
Aztán még egy kb 500 méteres körben a faluban 3-4 gyulladt torok-mirigyes nő , látszik, ahogy nyelnek, a dudor a torkukon. Fényképeztem, kegyetlenül, mert kellett, ők akrták, de mégis végül már kissé kelletlenül, bevallom- sok volt ez egy napra.
Utána téptünk vissza Chennaiba, hogy elérjük a tizenvalahány órűs útra vivő du-éjjeli vonatot le Kudankulamba, Kanyakuramiba, a legdélibb csücsökbe.
Most AC-s vonattal mentünk, tisztább sokkal, rendesebb, adnak lepedőket s takarót, nagyon jó színvonal, legalább is magyar : - ), vagy hasonló. A vonaton még dolgoztunk, kis kiértékelés, további olvasás a másnapi találkozóhoz, majd alvás reggelig. Kanyakumariban (avagy Narracoin- vagy mi), tuk-tukkal egy ajánlott kis hotelbe, s hamarost jött is Kumar. Szép arc, őszülő rendezett szakáll, nagy mosoly, kevesebb logika. De azért roppant jó, bő 3 órás megbeszélés volt.
Utána itt is béreltünk kocsit, 750 pár órára s vagy 90 km útra egy ambasszador söfőrrel. Mondtuk sietünk – s hát sietett is. Az egyik faluban kis séta, piacnézés, gyekerjátszóház – kisszínpaddal, s spéci erősítővel.
Aztán indulás, le a partra. Láttunk egy jó méter hosszú, de nagyon vékonyka nagyon zöld kígyót – állítólag nagyon veszélyes is, lefotóztam elsuhanóban. A tenger itt is tenger, nagy és szép, ifjak fürödtek, s motorukon csücsülve csevegtek, verték el a délutáni időt, szé pvolt az egész, tiszta, nagyon ok.
Innen rohamtempóban a vonathoz, amin még sok kiértékelés-meló, majd sok duma, végül olvasás s alvás reggelig.
-
Előző héten B’loreban volt sok munka, tervezés, s két erős megbeszélésem az ED-vel s a comms főnökkel, hogy szerintük mizujs. Hm. Nem lesz ez itt egyszerű, for sure. A demokrácia sokban csak álca, kurrupció rulez, 500 NAGY család forgatja a kulcsokat.
De fő a büszkeség az indiaiakban megvan, hogy ha kell, lenyomjuk a pakkikat, s tán majd még Kínával is felvesszük a versenyt, no meg ki tudja még, kivel...
„In fact, the sight of these golden haired foreigners – and you will discover that Bangalore is full of them these days – has only convinced me that the white people are on the way out. All of them looked so emaciated – so puny. You”ll never see one of them with a decent belly. For this I blame the American president, he has made buggary perfectly legal in his country, and men are merrying other men instead of women. This was on the radio. This is leading to the decline of the white man. Then white people use mobile phones too much and that is destoying their brains. It’s a known fact. Mobile phones cause cancer cancer n the brain and shrink your masculinity; the Japanese invented them to diminish the white man’s brain and balls at the same time. I overheard this at the bus stand one night.... ...Whitemen will be finished within my lifetime. There are balcks and reds, too, butI have no idea what they are up to – the radio never talk about them. My humble prediction: in twenty years’ time, it will be just us yellow and brown men at the top of the pyramid, and we’ll rule the whole world.
And God save everyone else:” (from the White Tiger of Aravind Adiga).
Most megyek lassn aludni, előtte még laptop nélkül is megnézem magamnak, s belehallgatok az óceánba.
Subscribe to:
Posts (Atom)
