Április 4 Péntek

Huh, éppen vonaton már Boston fele, elértem, pedig a 3 ingem nem hogy 5-re nem, de 6:20-ra sem volt még kész – íyg a mosodás fickó állta a taxi 10 dolcsimat a Penn Vonatállomásra, amikor már csomagokkal együtt visszamentem félre s még kellett vagy öt percet várni, míg odaért a kollégája a másik üzletükből.... s odaért, s én leintettem egy taxit, s beakasztottam az ingeket míg hátramentem csomagot berakni csomagtartóba, s mikor visszaérve beültem, akkor láttam, hogy az előző kedves utas otthagyott valahol frankó fenső helyen egy pohár kávét, ami ráborult a frissen mosott fehér ingek zacsiból kilógó aljára, meg az öltönynacimra, cipőre, folyt szépen a kávé a kocsipadlón... - - hál istennek erre már csak nevetni lehet, s ahogy elmeséltem a csávónak az inges sztorit – hát ő is jót mulatott. Nade vissza péntekre:

Első nap NYC-ben: 3 találkozó, rohanás egyikről a másikra, a taxikban is készülve, hogy mit is fogok kérdezni. Hm. Soha nem lehet szinte eleget készülni.

Reggel Jackie (Peru) Irinával (Románia) feltelefonált a lobbyból, hogy menjek már: John Whiteheadhez megyünk, volt helyettes államtitkár, CEO of Decommissioning Sept 11^th, vezette sok évig a Rockefeller Alapítvány befektetői részlegét vagy mit ( http://en.wikipedia.org/wiki/John_C._Whitehead ), 38 év a Goldman Sachs - nál...– szóval nagy öreg róka, 86 éves. Taxival mentünk, de bedugult, szóval kiszálltunk, s futóléptekkel kicsit túl is mentünk a házon, végül meglett, fel a kb hatvanadik emeletre, vagy lehet, hogy csak 40-50, s szép iroda, specially for J.W.

Kicsit megilletődött volt a társaság, mindenki röviden el kellett mondja, hogy “micsinát’-mitakar”. Az öreg kezdte, profi rövid élettörténettel, hogy hogyan dolgozottt sok-sok évig, első vezetőként is sokáig, stb, stb, sok sok civil szervezet vezetői testületében is benne volt, s elnökölt is sokat egyszerre, olyan nagyot is, ami emberi jogi díjat oszt pl Bushnak is : - ( *..én azért megkérdőjeleztem/-zem, hogy lehet-e így sokat egyszerre jól csinálni... ...amúgy van könyve az öregnek, “From D-Day to Ground Zero”, merthogy anno vezetett egy csapatot a partraszálláskor, ami nem semmi.

Irina sokat beszélt, mintha betanult szöveget mondott volna fel, bemutatkozás, profin megírt két oldal elszavalva – J.W reakciója, hogy, “Oh, ismertem Csaucseszkut, meg a feleségét, hogy is hívták, .. ja igen....., sok jó sztorim van...” hál istennek nem kezdett bele. Aztán jön Jackie, ő is rendesen odatette, hogy mennyi cége van, volt, lesz, stb, majd Christian (Columbia – az egyetlen igazi politikus felónk, ő külön jött, már ott volt), normálisan, én a végén: mondtam, Mr. J..W. csináljon(még több) történelmet, s legyen rajta, hogy szülessen egy energiahatékonysági és/vagy megújuló energiás nagy nemzetközi díj, mint a Nóbel – THINK BIG, why not.? A beszélgetés inkább inkább az öregnek volt jó, de mesélt is érdekeset, hogy a Rockefellerek melyik cége az igazi pénzcsináló, sok kicsi általuk elindított társaságból jön igazából a sok lé - s hogy koncentráljunk az éghajlatváltozás előnyeire –gazdagodjunk meg rajta, ha már.... – igaz vén kapitalista karvaly disznónak tűnt, ahogyan ezt előadta, s hogy már igyekszik csak a civil szektorban dolgozni pár éve. Aranyos, de igen jellemz mondata volt: “...I ‘ve become interested in clean water in the last year or so...”.

Ami még tetszett, hogy a Goldman Sachs-nál ha odament hozzá valaki egy “óriási” ötlettel, akkor mindig azt mondta, mintegy az ENTREPENEURSHIP témára legjobb példaként, hogy akik elfogadták az ajánlatait anno, azok igaz enrepeneur-ök voltak. Amit mondott nekik nagy ötlet esetén::

- adok két okos, tehetséges fiatalt teljes munkaidőben;

- pár millió dollárt, azaz a M and S –t anyagi háttérnek;

- de ha nem jön be a cucc 1-2 év alatt, akkor repülsz, s vége a karrierednek.

Voltak jópáran, akik nem vágtak bele, inkább másoknak adták a dolgot, vagy feladták.

Volt a végén fényképezkedés, adtam neki E(R) N-Amerikai GP forgatókönyvet, aminek örült, majd váróban még kicsit beszéltem a feleségével is, aki úgy tűnt, nem nagyon tudja, hogy mi fán terem a klímaváltozás, nade mindegy, majd írni kell neki levelet, kérte.

-

Rohantam le, el s taxival ki a Columbia University-re Prof. Edward Lloyd-hoz, aki igaz environmental professzor, akikből állítólag kevés van, a Harvard is csak mostanában vett fel egyet úgy 50 év után először, ahogy mondta. Ő viszi az Environmental Law Clinic- et, ami mellett fut Human Rights Clinic is az egyetemen. Összesen 26 ilyen klinik van szerte az usában, s még pár itt-ott a világon, de szeretnék, ha több lenne. Jogász-diákokkal együtt felvállalnak ügyeket, lokálistól nagy nemzetköziekig, s küzdenek keményen. Nem attól jók, hogy sokat megnyernek – sőt – ha mindet nyernék, nem lenne jó: mert határterületi ügyeket kell bevállani, hogy fejlődjön is az a jog, a kutyafáját neki! S ha vesztes is egy ügy – máshol “behozza” könnyen a befektetett energiákat.

Mr. Lloyd amúgy nagydarab, roppant kedves ember. S én is szuper hangulatban, mert amint beléptem azegyetemre, elfogott valami otthonos érzés, nyugi, biztonság, más teljesen a hangulat, of course, mint az eddigi céges vag yakár nagy ngo-s helyeken. S elvitt Edward ebédelni, egy szomszédos épületbe, felő szint, koloniális stísus, ha van olyan, elegante, magad szeded a kajádat-sztájl, sok finomság, egyenruhás csinos pincérek, spk ügyes értelmiségi együtt ebédel. Mi is ettünk, s jót beszélgettünk, hogy miért csinálták az Eart Institute-ot, s hogy mostanában hogy nőnek ki környezetvédelmi csoportok a korábban rendesen megalapozott, diákok által vezetett és koorinált (de profi alkalmazottakkal dolgoztató) Public Interest Research Groups-okból országszerte kampuszokszerte. Mr Lloyd ismeri Mr. Fülöpöt, s más magyarokat is, s Bécsben is, akit kell. Mesélt nyertes ügyekről, hogy hogy kapja meg New York mostanában a dugódíjas rendszert, stb.

- -

Innen is rohanás tovább taxival az egyi legkomolyabb itteni zöld civilhez: Environmental Defense Fund, Head of International Climate Work – Mr. Peter Goldmark – akinek magyar gyökerei vannak, zeneszerző nagyapáról/dédapáról még valami rövidke utcát is leneveztek Budán, ahogy mondta. S a Szilvássi Lajos féle sokoldalú gúlával zárta a találkozót (ami “feladványt” sok évszázadig nem oldott meg senki, aztán hirtelen jött egy magyar csávó, s hoppsza nesze, odatette; s az egyik helyes asszisztense is félig-meddig magyar.

Mr. Goldman is vezette egy darabig a Rockefeller Foundation-t, egy napra két ilyen arc, huh, sok a jóból; ...ennek a másiknak el is felejtettem mondani az egyiket...

Igazi vezér a csávó, pörög, irányítja a beszélgetést, esélyem sincs nagyon, hogy átvegyem az irányítást, nem is baj, úszom az árral, érdekes a beszélgetés, politika, cégek, törvények, (összehoztak vagy 20-30 óriást, nagyot, akik hogy támogatják a Lieberman-Warner Bill-t, minimum, azaz egy Cap and Trade szén-kibocsátásijog-kereskedelmi rendszert, amit az EU-énál szerinte ők majd már jobbra csinálnak, ami megy a Szenátus elé júniusban – s hacsak McCain nem áll mellé, valszeg nem megy át, illetve akkor sem biztos, mert nem akarják a demokraták sikerként odaadni most neki, of course.. pfujj, politika, pfujj!... viszont az, hogy a sok nagy cég mintegy ezzel nyilvánosan, s együttesen a klímavédelem sürgőssége mellett letette a voksát, az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megváltozni kezdjen a politikai klíma, hogy végre felfogják egyre többen a süketfajd döntéshozók, úgy a Házban mint a Szenátusban, hogy mi a fene is van, hogy már mindenki csak rájuk, a felelős s hosszútávra előre JÓ irányba merész célokat bevállalva irányt mutató politikai megnyilvánulásra vár, hogy legyen már valami országos szinten is...) ...igazi politikai papírtantusz, lassú, szállingózó leeséssel...

+ hogy csak induljon el a (klímamentő-)vonat, ha nem is egyből lesz rajta minden szuper, pl ott lesz a CCS, szén megkötés és tárolás, és/vagy akár a nukes, de “...csak induljon el a vonat, s ha már elindult, s a CÉGEK elkezdenek versenyezni egymással, hogy ki hol ül, s ki vezet, ki miben mit dirigál, akkor majd az, s csakis az lesz képes megállítani az éghajlatváltozást, nincs más ekkora erő a Földön... “ , ja, true.. – csak hogyan, s mennyiért, s kinek, újabb ipari kolonalizáció, vagy sem, decentralizált redszerek profitja hol marad – vagy nem, stb, stb. //S azért azt elfelejtette mondani, hog y a carbon-tax mennyivel egyszerűbben megoldhatja esetleg a problémát, biztosabb és egyszerűbb hosszú távra szóló stratégiai (beruházói) tervezést lehetővé téve a cégeknek, további bizonytalansági/risk tényező nélkül, ami a cap and trade esetén az árakkal azért fennáll....

Nem adott sok időt, de az tömény volt, s mondta, hogy meghívna magához, de elutazás előtt van, s így nem tud, de majd máskor.
Beszélgetés után még összeválogattam ami volt anyagot, illetve körülnéztem az irodájukban, iszonyú profi az egész.

-

Utána az épület melletti ......-ben, ahol a Nagymamás napon is, ettem egy nagyon finom 3-húsos sajtos pizzát, s kávéztam, próbáltam összeszedi az agyamat. Nem nagyon ment, így visszamentem a hotelhoz, ahol körülnéztem az Ambassador’s Grill bárban, s ott találtam Dr Samuel Thenyát 5 kenyai barátjával (Shu és Angela férj s feleség, orvosok, Mariana –ENSZ-es, Tim, aki egy igazi maszáj vékony pnege gyönyörő fiatal nő német férjjel, s ...... adajka/bébiszitter, aki szintén roppent kedves volt a nagy melleivel , amiket később amikor egymást fényképezték vadul akkor mindig rendesen nevetve kidüllesztett merészen), ittak, s hívtak, csatlakozzak. Én előbb fel szoba, ruhacsere, sms-ek, mittudoménmi, majd le, s csevejek, majd végül együtt elmentünk Mariana (? Azt hiszem így hívták az ENSZ-es fő-mamman kétgyerekes nőcit –aki azért közben durván jól ki volt öltözve, kicsípve). Nagy kocsival mentünk bele a város buliszívébe,a Zanzibár kocsma-étterembe, ahol én álltam egy kört, majd minden mést ők, nem hagytak fizetni. Volt sok beszélgetéske, majd táncolások is, asztal körül, s sok vicces is, amikor a ellazuló feketék nevetve átveszik a mozgás-terepet, s bár két-három latino csajszi bepróbálkozott, hogy ők is ropják, s egy igazi amerikai kinézetű (már elnézést, ahogy azt sokan hiszik . de persze ilyen nincs is, nem előjtáletezek, jó?) csaj is – azért a vezető táncos-csoport mi voltunk tutira.

Hazafele becsíve a társaság - a sofőr nem!- kicsit eltévedt, de végül visszaértünk, s nagyot aludtam.

- - -

Április 5 Szombat

Napsütésre ébredni mindig jó dolog, s ha az ember sok szép felhőkarcolóra kilátással ébred, az sem rossz. Hát igen, ez a baj a túl jó szobá(i)mmal: szinte nincs is kedve elmenni az embernek. Azért egy idő s nagy zuhanyozás után nekivágtam, nyugisan el a Grand Central vasútállomás érintésével, majd végig a Bryant Parkhoz, ami nagyon tetszett, friss zöld fű, nap süt, olvasószoba kihelyezve a padokra, kinti székekre a parkba, mindenki nagyon bágyadtan ül, mereng, beszélget - hát ilyenkor kissé egyedül tud azért lenni az ember.

De tovább a Times Square-re, ahol mit tesz isten, tényleg megérzezni amerika lüktetését, hogy az ott egy igazi szív, áramlik a sok nép, ázsiaiak nyugati típusú esküvője ott az utcán felvonulós-fényképezkedős, fényreklámok mindenholezerrel, hogy a Dalai Láma így, a 3 elnök jelölt meg amúgy, s sok cég meg így meg úgy. Tetszett, sokat fotóztam.Közben kezdett elbújni a Nap a felhőkarcolók mögé, hideg is lett – bementem fotósboltba érdeklódni a G9esemhez ezt azt, van-e.

Majd felsétáltam végig a Centrál Parkig: “Ó a Centrál Parkban horkoló piás, dzsungel mélyét járó oroszlánvadász, bla-bla-blo bé-bé egy srófra jár ő, blö-blö-bé ba-ba..sokféle a népség a gép ugyan az” jesszum, már nem is tudom, hogy is van ez – Kedves Családtagok! Kéretik a megjegyzés rovatba a helyes sorokat beletenni nekem, please, tenk jú!

S a Park előtt már nagyon éhesen ettem két hotdogot, majd lófra a szélétl egyre kicsit beljebb, túl a koripályán, fel a bokrok közt a sziklánál találtam igazi mászókat gyaorolni – kicsi ázsiai leányka, max 5-6 éves, de inkább fiatalabb úgy kúszott fel, hogy csak lestem, le en essen, majd át a fák közt, szobrok itt ott, ahonnan valami zene jött: görkorisok, deszkások és pár cangás, s 3-kerekűs családostul partizott, nyomta a dídzsé, táncoltak a görisek, feketék majdnem mind, csodaszépek, sok kicsi gyerek is, meg megálló parklátogatók. Maradtam, toporogtam, majd leülltem, s megsodortam s jól elszívtam ici-picit. Később lett több is, lealkuvám a nagy arc mindenkit szeressünk emberemtől. Görkorit nem adtak kölcsön, de volt éneklés is, s nagyon komoly táncok is, s suhanások körbe – ja és igen, egy kolompon doboló s egy óriási reszelőn pergető is. Fotóztam, s videóztam, de mint később kiderült, azt nem szeretik annyira. Mikor már jó ideje teljesen sötét volt, s a többség elszivárgott, mentem én is utamra. Sziklamászos résznél a bokrokból ahogy előbukkantam majdhogynem letámadott egy szép nagydarab kutyamutya, mint kiderült, Jackson, aki gondolom nem értette, hogy mit akarok a bokorból,s védte a sétáltatóját, Michaelle-t, akivel aztán jót beszélgettem, s Végül Jackson pof ánnyalásig vitte. Továbbmenve újra belefutottam a koripályába, s döntöttem: bérelek!

Mentem is, de mű-korit adtak, ráadásul aminek nagyon alul egyből recéje van az elején – így akkorákat estem, hogy csak na. Tenyerem, sipcsontom, combom, jajj, de szép is, amikor fáj a sport! Nade megérte, mert közben olyan igazinyújorki koris estém sikeredett, hogy még: volt pár igazi profi, bomba alakú jégtáncos leány, s pár fickó, akik bent a lekerített középen figuráztak, bepörögtek, forogtak. Volt jégtakarító félóra szünet is, amikor ettemburgert s ittam forró csokoládét s sikerült a félvér karbantartó lányával elkezdeni beszélgetni (még befejezi a sulit, majd elmegy egy év Beauty School-ba majd pedig Criminal Justic-t akar tanulni s a CIA-nál melózni : - ), kétszer is elmesélte, ahogy jöttek oda az ismerősei, s hogy itt mindenki szinte ismeri egymást, s hogy az utolsó előtti estét fogtam ki, meleg nap után, a végén én is trikóban koriztam.

Azért nem szoktam a fiziklis szántást – teljesen kinyúltam, hazametró és nagy alvás következett.

- - -

Április 6 Vasárnap

Felhős idő, késői ébredés. Fut az idő otthon, talán még interneteztem is kicsit, ja és igen, kisebb alsóneműmosás, mert így gyakorlatilag sokkal hamarabb megvagyok, amíg nem gyűlt össze sok nagyobb darab szennyes is, mintha elvinném az apróneműt gépes mosodába. Ingeket még szombaton beadtam a 45-dik, azaz a szomszéd utcába.

Aztán elindulás, Grand Central s metró fel Észekra, a Park jobb, azaz West oldalán. Ott hirtelenjében egy nagyszabású GÖRÖG felvonulás-fesztivál jött szembe, mint megtudtam a görög függetlenség napját ünnepelték a helyi görögök, sokan. Voltak ott iskolák, templomi közösségek, s ki tudja kik még, sokan, lengő kék-fehér zászlók, halleluja, minden, ami kell. S közben ott termett hirtelen a MET, a Metropolitan, s hát mit tehettem mást, bementem. Laptopomat csekkolták, majd két dollár adományért uccu, nekivágtam. Afrikai, ‘óceániai’ majd modern amerikai művészeteket nézve, sokat fotózva, néhol egész sorozatokat. Volt jó pár modern arc, azaz festő, akit ismertem, ám akinek sok új képével találkoztam, nagyon szerettem némelyiket. Legvégül még a friss rap-kiállításon is körbe tudtam menni, hát az is tetszett, nekem bejönnek a durva színek, ha okosan van összepakolva harmóniába a cucc.

A vége is izgalmas volt, tiszta Mátrix: elkezdtek minket kiterelni a teremőrök, s ahogy egyre kintebb értünk, ők egyre többen lettek, öltönyösök, s nem hagytak megállni fotózni, se semmi, néha szonte bunkón terelgettek kifele, s mire a hallba értünk töménytelenül sokan lettek, körbeálltak több sorban, s nézték, ahogy lassan kiszivárog a nép az épületből. Szertartás jellege volt a dolognak, mintha egy nagy múzeum kapuzárásán lettem volna : - ).

Kint még belementem a Centrál Parkba, fák, baseball-ozó ifjak és gyerekek, majd a tó,a Reservoir, ahol futottak körbe a futók, s ahol fújt a szél erősen. Hangulatos hely a park, s ahol meg átmegy rajta az út, félig besüllyesztv, az is végül is ok, szép, tele virágzó aranyesővel és sárga taxikkal.

Innen már haza-metró, bírom a NY-i metrót, hogy mozaikolva van kirakva mindenhol az állomásnév, az utcaszám, s néhol egyéb képek is.

A Grand Centrálnál igazi durvánkidolgozott testű fekete rapper-tánccsoport bemutatójába botlottam, két “harcos” profin összehívta a tömeget, majd jött a show, tánc és múű-torna a javából, két igazi playboy, majd a fiatalok következtek, s közben persze többszöri kalapozás-vödrözés. Adtam összesen 7 dollárt én is, s fel is vettem remélem jó sokat, majd csekkolni kell még.

Hazamentem a 44-dik utca és az Első út sarkán lévő csupa-tükör-lobbys hotelomba, s elmentem egy rövidet úszni a kilátásos ámde kicsiny uszodába a 27-dik emeletre a nyugati toronyba, majd gyorsan el találkozni Péli Peti barátjával, Viktorral, aki igazi itteni arc. Valahol tán a harminchatodik utcánál egy kocsmában ettünk csirkeszárnyakat, s ittunk sört, majd el az Empire State Building-be, ahol szerencsére semmi sor nem volt, így hamar feljutottunk a kilátószintre, ami azért világcsodája-körpanorámás.

Utána én még lemetróztam a Washington Square-ig, hogy beleszagljak a majdnem-downtown-i éjjeli életbe a New York Egyetem környékén; ám ott erőmből már igaziból csak két igazi mekis sajtburger befalására futotta, kicsi sétával – s hirtelen lerohant a hétvége egésze, s gyorsan taxibavágvamagamat hazasepertem.

- - -

Április 7. Hétfő

Utolsó NY-i nap, reggel bepakolás (egyre gyorsabban megy), majd kis internet-kutatásos készülés. Három tali: Natural Resource Defense Council – igazgatónő, nagyon értelmes nő, de sajnos csak kevés ideje volt, Viszont sok anyagot hoztam tőlük.

Aztán UNDP: ettől féltem legjobban, mert nem olvastam rendesen végig mindent róluk – persze nem is lehet .. két emberrel beszéltem egyszerre, s a kezdeti nehézségek után azért belejöttünk, s nagyon szem-nyitogatós találkozó volt, ha nem is értettem mindent, amit mondtak : - ).

Volt időm ebédelni, most először találkozós napon!!, s amit Zuzana (szlovák fellow) javasolt, kipróbáltam a BÉKA-logós Saeke Sushi –t a 43-dik utcában, nagyon bejött, nyitni kéne egyet Budapesten!

Még volt délután egy UNEP-s találka, szintén egy aranyos, s okos, régi motoros nővel, akinek szintén nem volt túl sok ideje – kb 45 percet beszéltünk, majd sok-sok anyag összegyűjtése után irány vissza a hotel-lobbymba.

Kis leülés, majd nekivágtam cuccok nélkül, séta le a vízhez, majd visszafelé a mosodába – s innen minden kezdődik előröl, legalábis a mostani jegyzetet tekintve.