utolsó nap W DC - út NYC, ott UN Milennium Hotel királyság

-

Április 3 csütörtök

Utolsó nap W DC-ben, amikorra nem lett, majd végül mégis lett egy találkozóm, Jan összehozta Ken Bossonggal du 4-re. Nagyobbat aludtam, s 10-től kb két órát, délig eltartott, amíg bepakoltam s csináltam s ettem közben reggelit a még meglévő tojásokból, virslikből.

Délben ki kellett csekkolni – jött az aranyos takarítónéni. Lent a lobbyban hagytam üzenetet minden EF fellownak, vagy még 8-10 főnek, kicsi papírokon, hogy ciaó, s majd szíjú, stb.

Aztán elkezdtem Kennek is utánannézni, s ezzel is elment még egy fél óra. Nade végül elindultam kb fél kettőkor, először a postára, ahol feladtam egy kisebb dobozban az első prospektus-adagot + két trikót (amit a GP irodában , illetve a amit a GP Warehouseban kaptam a mászáskor+ magasnyakú pulcsit.

Aztán egyenest a Capitoleumhoz metróztam, s ott fotózás + Jan hívott, s beszéltünk Chicagóról, Denverről, stb.

Majd leséta a “The Hill”-ről bele a ”The Mall”-ba, “Reflecting Pool”, nénik against circumsticion, vagy hogy írják. S közen szitáló eső, szél, túristák – pl öregecskék csoportja a széltében kétkerekű új vicces motoros állva-gurulós izékkel.

Majd Botannical Garden – orchidea-kiállítás, s a nagy üvegházben fel a pálmák korona-szintjére – ez nagyon bejött – s a párás, igazi dzsungellevegő is.

Majd tovább, benéztem az Indian Art Múzeumba – illetve kintről – bent csak a hallig mentem: nagy üres fehér, csíkosan szűkülő kupola, jól néz ki, de időm nem volt már bemenni.

Tovább a Mall-on át, Hirshorn Múzeum, ami körépület, frankó stuktúra, előtte a szoborparkocska – ami igazán nem volt olyan nagy szám.

Majd végig eléggé sietve el a Smithsonian főmúzeum előtt, fel jobbra a Reagan ház előtt el fel a K utcáig, ott is a Starbucks-ba, de nem az elsőbe, hanem a másodikba – aztán kiderült, hogy még az sem a jó Starbucks volt, mert arrafelé minden 2. sarkon van egy – így kávéstól átsiettem, s végül meglett Ken – nem is olyan ilyesztő, mint a fényképről tűnt.

Rendes volt nagyon, adott kontaktokat, meg tanácsokat.

Aztán az esőben haza, hotel, ott fújtam egyet, majd nagybőrönddel s teletömött hátizsákkal s rálógatott kistatyóval, a talált nagy esernyő alatt el metróval újra az Union Station-ig, ahol volt még időm körbesétálni, fotózni, baromi nagy, szép, szinte inkább mondhatni csicsás épület, szép ívekkel, körvonalakkal, bent egy emelt körcafé, szobrok – majd a vonatok ele terjedő részen szintek egymásbacsúszása, sok fiatal, tisztára egy bevásárlóközpont – s közben meg csekk-in, mint a repülőtéren. Dumáltam egy Leaders-Tanácsadós csajjal, majd végre áteresztettek.

Vonat ok, de ledöglött az első állomás előtt, majd kicsit beindult, s beértünk az állomásra, de ott is maradtunk, “engine is dead, it is dead, dear ladies and gentlemen” – kellett ott még plusszban várni újabb min ¾ órát, mire jött a másik vonat – ahol előbb volt hely -éppen hogy, majd amikor jött egy idős fekete házaspár, én is átadtam a helyemet, s állva írtam képeslapokat. Ja, előtte jó beszélgetés egy drogüldőzővel, aki mondta, hogy manapság a cucc többsége az EU-ba áramlik, mert annyival jobb az euro, többet ér ott, hát ott adják el. S a párrral, akik még a 4-ülésesen ültek, jól kibeszéltük a PDA-kat, BlackBerry-ket, s ami a csajnak volt, Mac Apple kicsi baszt – az tetszett a legjobban, nagy kijelző, mindent ujjal csinálsz, kinagyítom, kicisnyítem – Szaszának nagyon tetszene : - ).

Majd újra lett hely egy nem teljesen normális fehér nőci mellett.

Majd álltunk hol 5-10, hol 20 perceket sokszor, mert NYC előtt bekerült elénk egy helyi lassú vonat – s nincs más út, várni kellett – shit.

A 19:10es indulással (a tervezett 2,5 óra helyett) éjjel majd’ fél kettőre értünk be a Penn(sylvania) Stationre – amiből azért kettő van, hogy összezavarják az embert: a New Jersey-i NewWart(vagy mi) –amit egy az egyben szinte úgy mondanak, mint New York-ot, persze, naszóval azt is, az utolsó előtti állomást is PennStation-nak hívják.

Huh, megérkezés: bolt, ital+ kicsi bor. Fent aztán egy csirke grill utcai árustól, fincsi, helójjeppííjájéé: megjöttem, NYC!

Taxival el a UN Millenium Hotel Plaza – becsekk, s 38.emeletere fel – ahol egy lakosztály fogadott, beszarásosan jó kilátással, két hálóval.. : - )

..ettől táncos kedvem lett – de megtartóztatva magamat, inkább lefeküdtem, miután kicsit még kutattam a neten a másnapi találkozókhoz.

hát majd jön a többi, most megyek a napsütésbe ki a karcolók tövébe sétálni. Tessék commentet írni, ha elovassa valaki. Vagy ne. Nade aloha,p

- - -