ropenote

-Április 8 Kedd, Boston.

Megérkeztem Bostonba előző este rendben, taxival elrobogtam a Renessaince Hotel Riverside-ba, ami nagyon színes, vadiúj hotel kissé kintebb a központtól, a World Trade Center mellett egyből, a kikötőre nézve egy köpésre a Museum of Modern/Contemporary Arts helyes épületétől. Először megpróbáltak a lift mellé tenni, de sikerült átkérnem magamat. Kicsi a szoba, de hasznos, zuhany, kipakol, s alvás.

Reggel sikerült korábban elindulnom, hogy majd az első harvardos találkozó helyszínén netezzek a beszélgetés előtt. Silver Lane – azaz többnyire föld alatt futó busszal, majd metróval, majd rendes busszal mentem el a Green Campus Initiative helyszínre – ami kintebb van, mint gondolnád. Korán érkeztem, de nincs net, viszont van helyi Harvardos hozzáférést adó gép, s nyomtatott anyagok, hogy mennyire büszkék az új óriási gázturbinájukra, amit EU-ból (asszem Italy) hozattak, s giga zsé s idő ment el rá, s új tartályok beásása, stb... sok sok gőzt kell fejlesszenek, azzal fűtik a kampusz épületeinek nagyrészét. Nade a csaj nem jött meg, így legalább tudtam többet készülni a következő találkozómra, ami a Harvard Center for Environment-ben volt az ottani főnökkel, Dan Schraggel. A sok netelés miatt késve indultam így legalább jót futottam a melegedő délelőttben, be a régről ismerős kampuszra, el a Widener mellett, át a túloldalra, el a Science Center mellett s épp odaértem a Harvard Geological Múzeumba, ahol őslények s lepkék s üvegvirágok között fel az emeletre, át a kicsike Climate Exhbition-on ami sponsored by the Ford Motor Company, majd be az envi-centerbe, ahol Dan még nem, de a valamilyen managing director fogadott, s elkezdett a kiállításukkal dicsekedni – amit azért nem hagytam, mert hogy bár frankó cuccok is voltak, volt kicsit elavultabb, s részben tán pártosnak tűnő információ is pl a szénmegkötés s tárolás kapcsán – nade sikerült átevezni jobb vizekre, hogy honnan s mennyi pénzük van, s mennyi lesz, hogy még nincsenek, de tán lesznek hamarosan pénzelfogadási irányelveik is, stb.

Aztán hirtelen meghívtak ebédelni, ott az irodában a titkárnő(k) gyorsan terítettek finomságokat, s az ebédhez megjelent Dan, aki igazi vezető típus, robosztus dinamikus, amúgy meg nagyon normális-okos embernek tűnt. Jó beszélgetés volt végig ebéd alatt, hogy végre bővítenek, lesz 25 (később máshol, KSG-ben -Kennedy School of Government- 16-ot hallottam) full professzor állás energia klíma témákban, főleg az engineering departements, de pár policy-s ember is tán. Nukleáris energiáról jól esett, hogy kb ugyan azt mondta, amit mi is, hogy ma felejtős teljesen a dolog, se környeztileg nem, se proliferációilag nem, s pénügyileg meg pláne nem éri meg - s hog ymajd jöjjenek vissza az atomosok száz év múlva, ha megoldották a problémákat.... - mindezt szinte magától mondta, mert volt náluk az Areva előadni, s ezek szerint nem kértek belőle.

Mikor végeztünk, s Dan elrobogott, én tudtam netezni, feljelentkezett nekem a kedves titkárnő a kicsi külön helységben lévő munkaállomásukon.. ..ahogy mondták: “..hol máshol internetezne a Harvardon egy vendég Greenpeace kampányos ha nem ott a Center for Environment-ben..” – majd nekiindultam a kampusznak kicsit lapos aggyal – át Science Center kajálós részébe, ott ettem illetve végignéztem a plakátos-eseményes falat, majd onnan tovább ide-oda, Widener előtt ifjú diáklányok pont a könyvtár teljes történetét mondták fel egymásnak, mintha riport lenne – s ez is jól jött, mert azt el is felejtettem már, hogy szegény csákó, nagy könyvgyűjtő lévén elment Angliába egy értékes darabért, s a hazafelé úton a hajó elsüllyedt – s mint gazdag embert tuti megmentették volna – ha nem fut vissza már a mentőcsónaktól a speckó akkor beszerzett könyvéért a kabinjába... ekkor látták utoljára. S ezért, hogy a mama a minden diák kötelező úszástudásához kötötte a könyvtár megalapítását (ingyenes úszásoktatást mindenkinek!).

Majd az Emerson Hallba mentem, mert azt láttam, hogy oda áramlik a diáksereg.. s hát nem pont egy “Rape as a weapon of war – Rape in the DRC” (democratic republic of congo) előadásba futottam..? Kicsit abszurd, hogy mint kiderült úgy hírdették az eseményt, hogy lesz pizza s üdítő is.. volt, de én tele voltam, köszöntem szépen, nem kértem. Durva részletekkel teljes dokumentumfilmmel indult a dolog – én az usa út-induláskor valamelyik reptéren pont egy afrikás "mai" háborús-beszámolós könyvbe olvastam bele – s most ott volt előttem élőben a borzalom.

Az egész a Harvard Humanitarian Aid szervezése, akik csináltak /-nak egy összetett kutatást a közép-afrikai térségben egyre több országban egyre jobban terjedő szörnyűségről, hogy az okait, miérteket s hogyanokat jobban megértve tényleg vissza lehessen szorítani. Az egyik legsúlyosabb adat, ami megmaradt bennem: a megerőszakolások 56%-a a nők saját ottonában történik, többnyire éjjel, mikor alszanak a férjük oldalán, sokszor a családtagok, rokonok, szomszédok előtt, direkt megszégyenítésesen. 56%. Otthon. No more safety and security feeling, no, never.

Nem ültem végig, hanem átmentem a Carpenter Zongora Házhoz, hogy megnézzem – nem nagyon emlékeztem már rá, pedig aranyos. Úgy általában minden kisebb lett, mint volt amikor először itt voltam : - ).

Visszamentem még az Emerson Hallba egy másik előadásra: “Tasks for the new administration, US – China relations”, érdekes volt, bár egy őskapitalista, antidemokrata – realista prof tartotta, aki szerint mivel 10%-os a kínai gazdaság növekedése, így a környezetvédelemmel nem lehet semmi baj – s aki bevallotta, hogy az éghajlatváltozásról nem tud semmit. Hm. Tévedni emberi dolog.

Azért jó volt, szerinte: Korea, Taivan – nem lesznek gond, USA kivonul, visszahúzódik a szigetekre, elhagyja – mert nem tehet mást – a kínai anyaföldet. S Kína pedig anyahajóflottát fog építeni –hiszen “mindenki másnak van már”, neki is kell legyen. Pár éven belül lesz is, ezt jósolta mr szakértő prof..

Huh, hoszú nap lett, metróval be kzp-ba majd onnan haza gyalog – hosszú séta lett, hidegben, le a partra s kiséta a hotelig.

Április 9. Szerda - Boston

Második nap itt. Kijelentkezés a hotelből – csomag lead lobbyban, majd uccu a találkozóimra:

- taxival legelőbb is a Union of Concerned Scientists –hez, ahol ketten is beszéltek velem. Kicsit először hülyének néztek, de aztán beindult a dolog, látták, hogy nem kell mindent előről elmagyarázni;

- majd a KSG-ben ebéddel megtoldott előadás – mint kiderült amire menni akartam, az előző nap volt, de amit találtam, az is érdekes volt, web2-es fejlesztések, CIA-s előadóktól, hogy milyen belső kommunikációs rendszereket használ a CIA, a wiki-k ről és sokmindenről sok jó hangzott el. Ettem finomat, majd léptem tovább;

- a Clean Air Tak Force: kicsit elfelejtették, hogy jövök, de azért beszéltek velem, előbb az ügyvédjük, majd a “Tiszta szenes” arc, pontsabban "Transition coal"-nak nevezik ők, amivel foglalkoznak. Mint kiderült, bár küzdenek a szén ellen, azért igykszenek a tiszta szén technológiák területén is eredményeket felmutatni, hgy legalábbis a lehető legjobb változatú “tiszta” technológiákra tudják rászorítani a beruházókat, ha kell perekkel, sokszor sikeresen;

- majd volt egy szuper találkozóm a Kennedy School of Government Environment and Natural Resource Program at Belfer Center for Science and International Affairs, azaz az energiás és environmentes részlegének vezetőjével, Henry Lee-vel. (anti nuki is, teljesen, s ami szintén tetszett, s igazolta, hogy a Greenpeace jó úton jár: anti biofuels véleménye is volt teljesen, ahogy mondta az “the us bio-fuels program is nuts”. Nekik a Dupont, BP, Shell, Monsanto aszondta: 6-8 év, a DOE, azaza az amcsi dep.of energy pedig kissé túlzott önbizalommal, hogy : 1,5 év, mire meglesz a második generációs agro-üzemanyag, azaz mire tutira fenntartható módon tudják majd előállítani az azért akkor is még inkább agrofuels-nak és nem bio-dolognak hívott valamiket. Jó arc volt a csávó, igazi öreg harcos, mesélt a Harvard új H campus-áról, amibe hamarosan belevágnak, s ami példamutató lesz, nem kevés pénzért... 3-4 billió dollárért építik...

+ Ami nagyon jó hír, hogy ők csinálják Kínának, onnan érkezett felkérésre a tervet a kínai környezetvédelmi rendszer felépítésére (merthogy ma szinte semennyi alkalmazott sincs Kínában, aki eme igen fontos területen dolgozik - -s ezt jól megszabott keretek közt, rendszerben fel kell nagyon nagyon sokszorosára turbózniuk, ha nem akarnak a saját mocskukban megfulladni hamarosan... s ezt azért a kínaiak is tudják. Pl már most prioritálták a környezetvédelmi minisztériumukat - ahogy mondta, vannak a fontos, kevésbé fontos, s mégkevésbé fontos minisztériumok, s a fontosabb mindig felülírja a kevésbé fontosak rendeleteit, stb... ahogy az a valóságban mindenhol van- legalább Kínában kimondva van ez - nademost a ZÖLDSÉG minisztérium felkerült a legfontosabb kategóriába, ami azért roppant jó hír, tényleg, tessék ünnepelni! Nálunk sem ártana egy ilyen felfokozás már!

Mindezek után, megint enyhén lapos aggyal, belefutottam akarva – akaratlan (előző nap hallottam, hogy lesz, sőt, beszéd/-beszélgetés is volt a témában) egy szép, ünnepélyes s komoly tibeti tüntetésbe: az olimpiai láng San Franciskóba érkezése alklamából sokan leborotválták, -tatták ott a téren nyílvánosan a hajukat, lányok, is, méghozzá igen szép lányok is... s volt zsolozsma, volt beszéd, sok-sok felirat, sok gyerek, háromszoros hip-hip-hurrá a Dalai Lámának, ami kell. Aztán mennem kellett, majdhogynem lekéstem a gépemet emiatt – rohanvást alászálltam a metróba, piros-line majd ezüst line – hotel berohan, bőrönd s kis zöld tatyó kikér – most láttam, hogy utóbbi kezdni nem bírni a strapát... ...odaértem, utaztam megint.

Itt most hiányzik pár nap (április 10-11-12-13-14 - két tömény Chicagó nap, majd két farm vizit, Canton, Illinois, majd Rising City, Nebraska. Előbbihez, ahol kétgyerekes család TV nélkül, éldegél, hárman fellowk együtt utaztunk le kocsival Chicagóból - Iyad from Palesztina, s Suuad from Saudi Arabia - aki velünk táncolt először életében férfival, Rising City kocsmában, hát gyerek fiatal anyja...; majd tovább én egyedül vezettem, át az egész Iowán, Mississippi-menti túrával, fogfájásokkal, egy másik farmra, ahova rendőr kaluzolt el a végén az éjszakában, ) - majd bepótlom, amikor tudom.

Április 15. kedd – Denver

Első nap itt. Reggel 8 előtt futott be a vonat, ahol szuper kicsi saját szobám volt az emeleten. Állomás előtt ébredtem, szóval kissé kótyagosan taxiba, s el a B and B-ig, ami egy kis kastély-szerű ház, csodás fa betétekkel, tölgy. A lakók reggeliznek, én kaptam kávét, s a lobbyban, kicsi házias nappali szép nagy mélyillatú virággal, interneteztem kicsit, amíg ki nem költöztek a szobámból s rendbe nem tették. Készültem a mai American Solar Energy Association- os találkozómra, illetve kicsit egyebek.

Aztán szoba – szuper, erkélyem van, kilátás a Rocky Mountines-ra, s idesüt a nap – olyan tavasz van, hogy még, gatyában lehet lenni. Elrepült az idő, indulni kell városba, ahol második helyen találtam "másnapra kész" ingest, normál laundrit nem is. S buszállomáson kiderült, már nem fér bele reptérre menni bérelt kocsiért s onnan Bouldeba átautózni a találkozóra – úgyhogy busszal mentem Bouldeba, s ott egy landscape-architect leány megszólított s elvitt a Subarujával a Central Ave-re, az ASEA-hoz, ahova így korán értem, s volt időm a melegben a füvön üllve gondolatokat –kérdéseket újra össze-rendbe szedni. Mindig így kéne csinálni....

Jó fej volt Brad Collins, az igazgató, régi harcos ő is, s az ASEA illetve az International SEA már 53 éves!!! Kaptam anyagokat, s 50-dik évfordulóra készült duplakötetes könyvet is.

Haza busszal be centrumba, ahol tavasz, s elmentem venni Steak ... valami finom mexikói lepénybebugyolált vegyes cuccot, nagyon finom lett, a reptérre menő buszon megettem, majd alvás – reptéren kocsibérlés , kicsi Chevrolet, nem túl izgalmas. Hazavezettem Capitol Hill Mansion, s hogy majd még kimegyek az éjzakába – de nem teszem, hanem alszom!!!

Másnap – második nap Denverben.. ki hitte volna, április 16-a.

Igazi hóviharos, hideg ronda idő.....kicsit elcsesztem a találkozót, mert először a rossz helyre mentem – igaz , így legalább láttam kicsit a helyi gazdagok hol laknak – rózsdombos érzésekből, nagyon frankó helyeken jártam, csak aztán az erősödő hóviharban nem láttam semmit... – kaptam útbaigazítást a NREL, azaz National Renewable Energy Laboratory Visitor Centerben (amit a DOE futtat több más labor/kutatóállomás mellett, amik között ott van Los Alamos, s egyéb finomságok is), s odaértem végül fent a hegyen a Wind Technology Centerbe. Egy policys-abb fickó fogadott, meg egy Senior Engineer – aki rengeteg nagy tudású emberke volt, s nagyon klassz bemutató előadást tartott arról, hogy hogyan állnak a széllel itt – csak Észak és Dél Dakota (vagy, atyaég, valamelyik másik É és D állam ok voltak azok..? )) területén elő lehetne állítani az USA áramszükségletének a felét szélenergiából - - ahogy azt a téképek mutatják – és akkor még NEM számoltak a védett, termésszetvédelmi területekkel, se a hegygerincekkel, ahol sokan nem szeretnének szélmalmokat látni.

Körbementünk aztán kocsival a “telepen”, megnéztük a tesztelési épületeket, az első, ahol a nagy lapátokat tesztelik, brrr, izgalmas volt, most egy óriási lapát volt beszerelve, nem emlékszem, pontosan milyen hosszú, de nekik is ez volt a legnagyob, Mitsubishi – na és mindenhol lehetett fotózni szinte, de ott nem...

S megnéztük az új, hidrogénes próba-telepüket is, s a kétlapátos szélkereküket is a mezőn, s azt az épületet is, ami "dynamometer test site" – vagy mi, amiből a legutóbbi időkig szinte csak nekik volt – de ma már a nagy szelesek építik a sajátjukat.

Szóval így a végére miden ok lett. Ahogy eljöttem onnan megálltam, s átvettem a cipőt, átázott zoknit, stb – húúú- jól befűtöttem a kocsiban, mert azért rendesen átfagyós is volt a site-trip. S vissza Denverbe, ahol kiváltottam az ingjeimet, s kaptam jó tippet egy mosógépes helyre – ahova elmentem, s egy igazi nagy teremben kiokosodtam, hogy hogyan lehet magamnak jól mosni – helyes helyi lányok segítettek, meg az ottani bácsi is, mert először persze csak fehérszennyesnek való normal bleach-et vettem az automatából, amit kicserélt nekem.

Aztán még autóztam egy nagyot a Colfax Ave-en, meg körbe körbe, fotóztam esti fényeket. A Capitol Hill Mansionban várt a rendes szobám, ami jó volt, mostam trikókat, fehér cuccaimat, amiket nem mertem beletenni a vegyesbe.

Denver – harmadik nap, április 17.

Reggel kicsekkolás, s reggeli a B and B szép reggelizőjében – a jó fej szakács csávó (aki amúgy volt katona, s akivel volt pár érdekes beszélgetés-köröm proliferációról és leginkább a hagyományos fegyverek okozta pusztításról – ja, mert a ControllArms –os pólóm volt rajtam, s ő örömmel lecsapott rám, hog y” Hej, you are an arms-freek, man?” – dehát I turned out not to be and gave him my lessons on the urgent need for an international arms trade treaty, etc...------------nade a reggeli érdekes volt : édes góffri mézes szósszal leöntve, s mellette sült bacon-szalonna... még jó, hogy volt gyümölcs is elég. Az éjjel érkezett helyes amcsi párral is csevegtünk reggeli közben, a lány tanítónéni volt, helyesek, alig várták, hogy menjenek túrázni a Sziklás-hegységbe.

Aztán gyorsan ügyesen odaértem a National Renewable Energy Laboratory’s Visitors‘ Center-be, ahol jött .......... Nuan, az External Relations vagy minek a vezetője, idősbb faszi, igazi profi idegenvezető s "céges külügyes". Előbb itt is, mint előző nap a Wind Tech Ctr-ben, kellett belépő-kártyát kapnom, amihez kellett útlevél és vízum-papír, majd kicsit nehezen indult be a beszélgetés – kicsit kiokított a történelmükről – de mivel sokat elolvastam a neten is, bele tudtam rendesen kérdezni – s hogy pl a mindenféle fejlődő országokkal való kapcsolatok felsorolásból miért hiányzott teljesen Afrika... “...oh, yes, it should be there, it should be there! ... during the time of xy president we did have a lot of cooperation with African countries.... ” volt a válasz, ehm. Nade amúgy laza volt, s lehet, hogy a jövőben még segít is magyar –amerikai kapcsolatok (tovább-)építésében, ha kell.

Körbevitt kicsit aztán a telepen, sok épületük van, külön helyen tesztelnek mindenféle napelemeket, köztük ma már széles körben árusítottakat is – a megrendelők többnyire cégek. Bevitt az üzemanyagos épületbe – hiába húztam le neki korábban az egész amcsi agro-üzemanyag-őrületet, múlt századi DOE honlapostul, “vesztünkbe rohanunk”-ostul, stb... .. s ő is mondta, hogy hát igen, ennek a biznisznek a krémje már oda van... - - nade bevitt megmutatta a kicsi bio-fuels – gyárukat, ami az épület hátuljában üzemel, s amit majd bővítenek, hogy további nagyobb cellulóz-alapú agro-üzemanyagos kísérleteiknek legyen elegendő terepe.

Miután megvoltunk mindezekkel, kérdezte, mit csinálok.. .. s mivel hajnalban a fogamra ébredtem s hidegvízes enyhítésekkel s dupla-Cataflámmal tudtam csak nekivágni a napnak, mondtam: dentist, s ő letelefonálta, hogy a visitor centeres kis hölgy kerítsen nekem fogorvost hamarjában a környéken, s úgy is lett, s mentem, s vártam, s kitöltöttem megint sok cseszt, s a végén a doki rábeszélt, hogy ne csak kicsit nyissa meg, hanem kvázi nagyjából száz dolcsis saját + 77 dolcsi biztosítós gempáért jól meg-root-canalozzon engemet, s lőn.

Utána béna de boldog szájjal bankoltam hamarjában, két 500-as csekkemet kesselve rögvest, s még kávé is volt. Fiatalokat kérdeztem aztán, hogy merre s hogyan, ha kora este már reptér, s elfele: s mondták: ott a hegytető, rajta antennák – erre s arra menjek, s odaérek. S így is lett, s odaértem, felkacskaringó szerpentínó, láttam őzeket, s egyre vadabb hegy-berkeket, majd a tetőn antenna-rengeteg alatt megtekintettem Buffalo Bill sírját, végakarata szerint oda temették. Lefele kábán újabb kávéval, s meg se állva reptérig hajrá, ahol elfelejtettem persze teletankolni leadás előtt, de sikerült kihajtani, s tank, s vissza, s lead, s reptér, s aloha, utazás.