huu, emberek, nagyon sok mesélnivalóm lesz - amint lesz rá idő és internet otthon is -
most csak annyit: Kerala a monszunban is szuper hely
- lehet úszni a nagy óceánban, erős hullámok, s szinte senki más nem fürdik;
- vannak szép, nagyon szép, s fura templomaik, az egyikről némi itt:
http://www.youtube.com/watch?v=Pbi7YxdktAg
http://www.youtube.com/watch?v=Vm_lGfGl3SI
itt kutyák is voltak bent, szobrok is, s élők is + földön körbe fekve-guruló, ezzel áldozatot bemutató férfi+ ingyen kaja napi akár 10 e embernek + fizetős isteni TODDY ital, illetve ki mit fizet, asszem kb annyi valamit kap..,? Danit s Esztert kell kifaggatni, tán Eszter tudja erről is a tutit! Parassini Kadavu -ban van mindez a Muthappan Teple- nél.
-a buszok durván száguldanak: kész adrenalinfröccs egy-egy út;
- pörgés van, főleg amit láttam, hindu vonalon egy jó kis fesztivált: videó itt:
http://www.youtube.com/watch?v=mK0Ce0Xy_W4
(eredetileg azt hiszem nem lett volna szabad fotózni/videózni, aztán az elefánt-felügyelőjétől kaptam szóbeli engedélyt -de azért csak módjával, nem feltűnően, derékmagasságban tartva a kamerát, nem belenézve videóztam többnyire, hogy ne zavarjam az embereket - így a kicsi G9-emmel ezt sikerült.azért így is tán érdekes, bocs a rázkódós képsorokért)
még lesz sokkal több is - csak lassú a feltöltés.
csókok,
p
Monday, June 22, 2009
Tuesday, June 16, 2009
első vasárnap-hétfő és kedd
további képeket tettem fel ide:
http://picasaweb.google.co.in/rohonyip/India_Bangalore_elso_napok#
Vasárnap
(írom kedd este a tetőn, Noémiéknál, Paganini Quartetto-ra, fúj hál isten a szél, ami igen jól esik az izzasztó hazagyaloglás után)
Nyugodt reggel., délelőtt. Együtt reggeli, Maciek megint csinált iszonyú finom gyümölcsturmixot, már nem emlékszem, mi volt: néha narancs, vagy banán, vagy mangó?
Aztán Grace-szel együtt mind a négyen elindultunk az uszodába, amit Noémi talált korábban, hogy nyitva van, 16 rúpia a belépő fejenként, s MIX, azaz együtt bemehetnek fiúks lányok. Négyen egy tuk-tukban, otto-banmuris az út, Grce jobbra, én középen elfordulva, balra Maciek s ölében Noémi. A sofőr kicsit megsértődött, hogy nem hagytuk magunkat tök hülyére venni, azaz hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy vagy „out o the meter”, azaz kapcsolja be a mérő-órát, vagy hogy 80 rúpia az út max. Tényleg nincs közel az uszoda, de a 80 rúpia is szép pénz. Szóval a kissé sértődött sofőr úgy vezetett, mint egy őrült, alig bírtunk kapaszkodni, jókat bedőlt az otto a kanyarokban. Végül odaértünk, persze nem akart visszaadni a 100-asból a sofőr, rá is hagytam. Korán érkeztünk, még volt vagy fél óránk nyitásig. Beáltunk a sorba a sok bangalore-i közé. Többségében fiatalok, sok gyerek, néhány család, de főleg apák a fiaikkal, csak egy-ké kislány, s egy vagy max két nő. No meg Noémi és Grace. Végre megnyílt a kapu, elindult a jegyvásárlás, lassan bejutottunk. Nyitott kert-helységes nagy, kb 50 méteres medence, az egyik harmada egy úszó-bólya-sorral leválasztva: oda csak a nők mehetnek,és ők csak oda mehetnek. Hm. A helyi nők le se vetköztek, így Noémi és Grace volt a két úszó a harmad medencében. Ja, persze keresztbe lehetett csak úszni. A medence másik fele a sekély víz: ott hatalmas vízpaskolás, csapkodás, a sok lurkó élvezte a vizet. Mi Maciekkal a középső harmadba mentünk, ahol a helyi nagyfiúk s pár fiatal férfi is úszott, illetve senki sem úszott igazán, hanem ment az ugrálás, duma, poénok. Nagyon jókedvű volt az egész, én is ugráltam velük, hátraszaltó, előreszaltó, fejesek. A lekigyúrtabb adonisz testű ifjú egyszer szólt, hogy na, verseny a másik odalig: de hát ő nem volt valami jó úszó. Viszont olyan kézenállásból vizbe-ugrást-félszaltót csinált, hogy csuhajja! Mindenki kérdezte, hogy honnan, melyik országból jöttünk, mit csinálunk, stb. Aztán egyszer csak megszólaltak a sípok, a pirosinges medencefelügyelők fújták, mint a fene, s kiderült, lejárt az idő. Egy órára szólt a belépő, s az hamar elrepült.Noémiék mentek eltovább, valami kondi-terembe, amit szintén ki akartak próbálni, mi Grace-szel maradtunk még egy órára. Ehhez nekem ki kellett mennem vissza a bejárathoz. Ott ismét sokat kellett várni, amíg az első kör teljesen felöltözködött, zuhany, stb- majd csak akkor lehetett újra jegyet venni. Közben jót beszélgttem két fiatallal, akik az IT szektorban dolgoznak. Havi 11 ezer rúpát keresett az egyik, ami itt igen jónak számít, ha jól emlékszem, aki kb 8 ezer felett keres az már a 4 legfelső kereső-rétegbe számít. Egy EURO kb 66 rúpia, szóval 1 rúpia kb 4, 1-4,2 forint (ha jól számolok : -).
Nade a fiúk segítségével megvettem bentől, a jegyárusító kabin hátsó ajtaján át a jegyeket, s mentem vissza tovább ugrálni – illetve most már kicsit tudtam úszni is. Közben volt egy kisebb fulladásos-gyanús eset, két sráccal dumáltunk éppen, ők szoltak, hogy „nézd, ot..!”, de mire felálltam, hogy ugorjak, már ott volt valaki s az egyik oirosinges bedobott egy kötélre kötött gumibelsőt is, szóval simán kihúzták. Tényleg, nem mondtam, a gyerkők mind szinte jól felfújt otto-kerék gumibelsőkkel jöttek, párra rá is volt festve kinek-kinek a neve, vagy jele.
Ezt az órát is lefújták, öltöztünk,s elindultunk kávézni. Nem messze beültünk egy kis vendéglőbe, s kávéztunk s d.....-t ettünk, jó volt, én hagymásat kértem. Megnéztük, hogy mind a Bangalore Castle (amit a Wnsdor kastély mintájára csináltak meg teljesen), mind az Indian Institute of Science közel volt. Utóbbi mellett döntöttünk. Odafelé végigsétáltunk az uszoda melletti „nagy” tó, a Stancy’s Tunk vagymi mellett. Nem lehetett közvetlen a parton menni, az nag kerítéssel védett park, mait csak később du nyitnak ki. Viszont találtunk egy elhagyatottabban kinéző nagykertet, nyitott kapuval: „Herbal Garden”. Bementünk, a csuda-klassz régi nagy kertben körbesétáltunk kókuszpálmák alatt. Pár félig-elhagyatott űvegház-sátor, egy óriási kút, amibe két lépcső is vezetett le a vízig, majd le a tóig, ahol mintha károkatonákat is láttam volna, de mire odaértem, elrepültek. A kert távolabbi felében felfele menet egy kissé lerobbant, de azért baromi szép és jó igazi kolonial nagy házhoz értünk. Óriási tornác, fent erkély, csodás gyepszerű cucc, s a tóig levezető ösvény, kör-kapukkal. Rózsakert, mindenfelé szebbnél szebb nagy növények, az ablakokon madár és virágmintás kovácsoltvas rács. Hm. Hát ott el lehetne éldegélni. (lásd fotók majd).
-
Etán felséta az Institute-ig, majd bő fél órás beszélgetés a security chieffel, aki aztán beengedett, pedig nem volt nálunk útlevél. Az Institute egy 600 acre land, kb 6000 ember él s tanul s kutat ott. Silence zone! Azaz itt tilos dudálniuk a duda-megrögzött indiaiaknak! Wow! Nagyon jó volt a csend. Hatalmas s hosszú fasorok, aztánigazi kis erdő.. s benne itt ott rezidenciák, meg nagy kutatóépületek. Mindent katonák őriznek, akik visont barátságosak. Nagyot sétáltunk, megtaláltuk az assistent profok, s a profok lakótelepeit is – utóbbiak igen szép nagy épületekben, előbbiek kissé csúnya, de azért bauhaus-osan okés sorházak. Gyerekek mindenhol kriketteznek. Fáradtan kimentünk egy hátsó kapun, s ottoval haza.
-
Hétfő
Igen hosszú s igen fárasztó nap az irodában. Huh. Erről majd máskor.
-
Kedd
Kissé jobb, nem olyan feszes nap – s ebédszünetben elmentünk Amrínnel és Karunával megnézni egy kis lakást, amit tán kiveszek. Különálló miniház felő szintje, kb 3 x 4 méter az egész, kissé lepukkant, nincs pl zuhany, csak egy csap, s alatta nagy, kishordó szerű vödör, amiből a műanyag kancsóval locsolhatod magadra a vizet mosdáskor.
Valszeg kifestek, mielőtt beköltöznék. Viszont estére Amrín lealkudta nekem kb 8ezerről 5,5-re, havidíj, kauciót sem kell fizetnem 9-10 hónapnyit, mint ahogy itt egyébként szokás.
Este még visszamentünk megbeszélni az öreg Mr Khannal a dolgot, s kezeztünk rá. Holnap kéne vinem zsét, s tán festek is – de tán mégse, mivel holnap, szerdán van a Boolywood Night a dizsiben, ahova tervezünk elmenni. Előtte meg megyek kipróbálni az aláírásgyűjtést az itteniekkel az utcára valami kisebb demonstrációnál.
Most alvás.
http://picasaweb.google.co.in/rohonyip/India_Bangalore_elso_napok#
Vasárnap
(írom kedd este a tetőn, Noémiéknál, Paganini Quartetto-ra, fúj hál isten a szél, ami igen jól esik az izzasztó hazagyaloglás után)
Nyugodt reggel., délelőtt. Együtt reggeli, Maciek megint csinált iszonyú finom gyümölcsturmixot, már nem emlékszem, mi volt: néha narancs, vagy banán, vagy mangó?
Aztán Grace-szel együtt mind a négyen elindultunk az uszodába, amit Noémi talált korábban, hogy nyitva van, 16 rúpia a belépő fejenként, s MIX, azaz együtt bemehetnek fiúks lányok. Négyen egy tuk-tukban, otto-banmuris az út, Grce jobbra, én középen elfordulva, balra Maciek s ölében Noémi. A sofőr kicsit megsértődött, hogy nem hagytuk magunkat tök hülyére venni, azaz hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy vagy „out o the meter”, azaz kapcsolja be a mérő-órát, vagy hogy 80 rúpia az út max. Tényleg nincs közel az uszoda, de a 80 rúpia is szép pénz. Szóval a kissé sértődött sofőr úgy vezetett, mint egy őrült, alig bírtunk kapaszkodni, jókat bedőlt az otto a kanyarokban. Végül odaértünk, persze nem akart visszaadni a 100-asból a sofőr, rá is hagytam. Korán érkeztünk, még volt vagy fél óránk nyitásig. Beáltunk a sorba a sok bangalore-i közé. Többségében fiatalok, sok gyerek, néhány család, de főleg apák a fiaikkal, csak egy-ké kislány, s egy vagy max két nő. No meg Noémi és Grace. Végre megnyílt a kapu, elindult a jegyvásárlás, lassan bejutottunk. Nyitott kert-helységes nagy, kb 50 méteres medence, az egyik harmada egy úszó-bólya-sorral leválasztva: oda csak a nők mehetnek,és ők csak oda mehetnek. Hm. A helyi nők le se vetköztek, így Noémi és Grace volt a két úszó a harmad medencében. Ja, persze keresztbe lehetett csak úszni. A medence másik fele a sekély víz: ott hatalmas vízpaskolás, csapkodás, a sok lurkó élvezte a vizet. Mi Maciekkal a középső harmadba mentünk, ahol a helyi nagyfiúk s pár fiatal férfi is úszott, illetve senki sem úszott igazán, hanem ment az ugrálás, duma, poénok. Nagyon jókedvű volt az egész, én is ugráltam velük, hátraszaltó, előreszaltó, fejesek. A lekigyúrtabb adonisz testű ifjú egyszer szólt, hogy na, verseny a másik odalig: de hát ő nem volt valami jó úszó. Viszont olyan kézenállásból vizbe-ugrást-félszaltót csinált, hogy csuhajja! Mindenki kérdezte, hogy honnan, melyik országból jöttünk, mit csinálunk, stb. Aztán egyszer csak megszólaltak a sípok, a pirosinges medencefelügyelők fújták, mint a fene, s kiderült, lejárt az idő. Egy órára szólt a belépő, s az hamar elrepült.Noémiék mentek eltovább, valami kondi-terembe, amit szintén ki akartak próbálni, mi Grace-szel maradtunk még egy órára. Ehhez nekem ki kellett mennem vissza a bejárathoz. Ott ismét sokat kellett várni, amíg az első kör teljesen felöltözködött, zuhany, stb- majd csak akkor lehetett újra jegyet venni. Közben jót beszélgttem két fiatallal, akik az IT szektorban dolgoznak. Havi 11 ezer rúpát keresett az egyik, ami itt igen jónak számít, ha jól emlékszem, aki kb 8 ezer felett keres az már a 4 legfelső kereső-rétegbe számít. Egy EURO kb 66 rúpia, szóval 1 rúpia kb 4, 1-4,2 forint (ha jól számolok : -).
Nade a fiúk segítségével megvettem bentől, a jegyárusító kabin hátsó ajtaján át a jegyeket, s mentem vissza tovább ugrálni – illetve most már kicsit tudtam úszni is. Közben volt egy kisebb fulladásos-gyanús eset, két sráccal dumáltunk éppen, ők szoltak, hogy „nézd, ot..!”, de mire felálltam, hogy ugorjak, már ott volt valaki s az egyik oirosinges bedobott egy kötélre kötött gumibelsőt is, szóval simán kihúzták. Tényleg, nem mondtam, a gyerkők mind szinte jól felfújt otto-kerék gumibelsőkkel jöttek, párra rá is volt festve kinek-kinek a neve, vagy jele.
Ezt az órát is lefújták, öltöztünk,s elindultunk kávézni. Nem messze beültünk egy kis vendéglőbe, s kávéztunk s d.....-t ettünk, jó volt, én hagymásat kértem. Megnéztük, hogy mind a Bangalore Castle (amit a Wnsdor kastély mintájára csináltak meg teljesen), mind az Indian Institute of Science közel volt. Utóbbi mellett döntöttünk. Odafelé végigsétáltunk az uszoda melletti „nagy” tó, a Stancy’s Tunk vagymi mellett. Nem lehetett közvetlen a parton menni, az nag kerítéssel védett park, mait csak később du nyitnak ki. Viszont találtunk egy elhagyatottabban kinéző nagykertet, nyitott kapuval: „Herbal Garden”. Bementünk, a csuda-klassz régi nagy kertben körbesétáltunk kókuszpálmák alatt. Pár félig-elhagyatott űvegház-sátor, egy óriási kút, amibe két lépcső is vezetett le a vízig, majd le a tóig, ahol mintha károkatonákat is láttam volna, de mire odaértem, elrepültek. A kert távolabbi felében felfele menet egy kissé lerobbant, de azért baromi szép és jó igazi kolonial nagy házhoz értünk. Óriási tornác, fent erkély, csodás gyepszerű cucc, s a tóig levezető ösvény, kör-kapukkal. Rózsakert, mindenfelé szebbnél szebb nagy növények, az ablakokon madár és virágmintás kovácsoltvas rács. Hm. Hát ott el lehetne éldegélni. (lásd fotók majd).
-
Etán felséta az Institute-ig, majd bő fél órás beszélgetés a security chieffel, aki aztán beengedett, pedig nem volt nálunk útlevél. Az Institute egy 600 acre land, kb 6000 ember él s tanul s kutat ott. Silence zone! Azaz itt tilos dudálniuk a duda-megrögzött indiaiaknak! Wow! Nagyon jó volt a csend. Hatalmas s hosszú fasorok, aztánigazi kis erdő.. s benne itt ott rezidenciák, meg nagy kutatóépületek. Mindent katonák őriznek, akik visont barátságosak. Nagyot sétáltunk, megtaláltuk az assistent profok, s a profok lakótelepeit is – utóbbiak igen szép nagy épületekben, előbbiek kissé csúnya, de azért bauhaus-osan okés sorházak. Gyerekek mindenhol kriketteznek. Fáradtan kimentünk egy hátsó kapun, s ottoval haza.
-
Hétfő
Igen hosszú s igen fárasztó nap az irodában. Huh. Erről majd máskor.
-
Kedd
Kissé jobb, nem olyan feszes nap – s ebédszünetben elmentünk Amrínnel és Karunával megnézni egy kis lakást, amit tán kiveszek. Különálló miniház felő szintje, kb 3 x 4 méter az egész, kissé lepukkant, nincs pl zuhany, csak egy csap, s alatta nagy, kishordó szerű vödör, amiből a műanyag kancsóval locsolhatod magadra a vizet mosdáskor.
Valszeg kifestek, mielőtt beköltöznék. Viszont estére Amrín lealkudta nekem kb 8ezerről 5,5-re, havidíj, kauciót sem kell fizetnem 9-10 hónapnyit, mint ahogy itt egyébként szokás.
Este még visszamentünk megbeszélni az öreg Mr Khannal a dolgot, s kezeztünk rá. Holnap kéne vinem zsét, s tán festek is – de tán mégse, mivel holnap, szerdán van a Boolywood Night a dizsiben, ahova tervezünk elmenni. Előtte meg megyek kipróbálni az aláírásgyűjtést az itteniekkel az utcára valami kisebb demonstrációnál.
Most alvás.
Később írom meg majd az első vasárnapi fürdős-kémkedős pihenős, s a második hétfői fárasztó munkanapot. Addig is alább egy mai bejegyzés:
most voltam két itteni csajjal lakást-nézni az ebédszünetben, s lehet, hogy lesz egy szupi kis különálló házikó emeletén külön kis lakás-szobám. amolyan igazi indiai-feeling, zuhany nincs, csak egy csap, alatta kis-hordó, amiben műanyag kancsó - azzal lehet locsolgatni magadat mosdáskor (ill. majd veszek egy slag-darabot + egy zuhanyfejet, s ráaplikálom a csapra, hogy tudjak zuhizni. Pankháá van,s működik. S állitólag le lehet majd alkudni 8-ról hetezer rúpia/hónapra, ami egész frankó lenne! Apró csigalépcső vezet fel, alig fér el az ember, s van benne egy vicces ősi fém zárható szekrény, külön +kulcsos fiókkal - szóval az a szoba széfje. S van egy kis erkély is, ami kilóg az utcácska fölé.
De még nem biztos, hogy kiadja nekem a tulaj - a két csaj megy este meggyőzni az öreget, hogy adja ki egy hónapra is, mert amúgy 1 évre szeretné kiadni. Ja és hogy ne kérjen, ahogy amúgy szokás, 9-10 hónapnyi kauciót....
most voltam két itteni csajjal lakást-nézni az ebédszünetben, s lehet, hogy lesz egy szupi kis különálló házikó emeletén külön kis lakás-szobám. amolyan igazi indiai-feeling, zuhany nincs, csak egy csap, alatta kis-hordó, amiben műanyag kancsó - azzal lehet locsolgatni magadat mosdáskor (ill. majd veszek egy slag-darabot + egy zuhanyfejet, s ráaplikálom a csapra, hogy tudjak zuhizni. Pankháá van,s működik. S állitólag le lehet majd alkudni 8-ról hetezer rúpia/hónapra, ami egész frankó lenne! Apró csigalépcső vezet fel, alig fér el az ember, s van benne egy vicces ősi fém zárható szekrény, külön +kulcsos fiókkal - szóval az a szoba széfje. S van egy kis erkély is, ami kilóg az utcácska fölé.
De még nem biztos, hogy kiadja nekem a tulaj - a két csaj megy este meggyőzni az öreget, hogy adja ki egy hónapra is, mert amúgy 1 évre szeretné kiadni. Ja és hogy ne kérjen, ahogy amúgy szokás, 9-10 hónapnyi kauciót....
Saturday, June 13, 2009
India tovább continued
Fotókat lásd inkább/Photoes at: http://picasaweb.google.co.in/rohonyip/India_Bangalore_elso_napok#
Videók a youtube-on, szövegben lent jelezve)
1,16 milliá rd ember. Minimum/kb 68-70 milliónyian teljesen áram nélkül. És pár kb két éves adat: a leggazdagabbak kb 1% (akik 30 000 rúpia felett keresnek havonta), kicsit több, mint 5 tonna/fő/év CO2 lábnyommal bírnak – a fenntartható a fejenkénti 2,5 tonna/év lenne globálisan. A „felső” 150 millió indiai a 2,5 felett van már jócskán. USA átlag = 22-25 tonna/év. EU átlag = kb 12 tonna/év. Kína = kb 4.
Csütörtök
Node, munkába menet a második nap reggelén, az előző esti monszun-leszakadás után láttam a járdán a fotón lévő kajáló párost: patkányt és madarat. Többnyire viszont jókedv volt/van mindenütt. És zaj. Nagy zaj.
A meló sűrű volt mind a három első napon, de haladtunk is, kb kezdjük látni, hogy mit kell csinálni/csinálnom szeptemberig. Nagyon jó az itteni csapat (is : - ), hajtanak erősen. Sok az okos, lelkes fiatal – igaziból ez fura: túlnyomó többségben a fiatalok, pedig ez azért egy nagyobb iroda, vagy 60 fővel (asszem). Rainspotting készül, mivel csúszkál a monszun – ez erősen beszarató hatású, mivel áttételesen szinte mindenre kihat – s ezt legalább észreveszi mindenki azonnal. Volt egy tök jó munka-ebédem is, Bernharddal, aki szintén GP-CEE-ből van itt, már 8 hónapja, a feleségével együtt, mint klímás főtanácsadó. Régről ismerem, még gp-s keydésemkor ő tartott nekem is kampányos tréninget. Tök ok-san vagyunk, s nagyon jókat mondott. Aztán volt egy kétórás skype-os konferecia-megbeszélésem hollandiával, s utána kicsit Borival is, szerencsére.
Csütörtök este az irodából egyenesen Akela, egy helyes-erős csaj ( a pati videón fehérben) szülinapi partijára mentem. A „Pecos” bárban volt, ami a Brigade Rd-ról, ami az egyik itteni legzsufibb vásárlós-partizós út-utca, nos innen nyíló egyik kisebb utca elején van. Egy háztömböcske legfelső emeletén, csigalépcső vezet fel, közben át kell menni két másik „kocsma” heységen, s legfelelül a szellősebb tető alatt komoly félhomályban ittuk az indiai sört, s sokféle helyi kaját is hozattak, csípőset, és még csípősebbet, no meg popcornt. A falakon Led Zeppelin, John Lennon, stb no és Dexter Gordon plakátok. Végig „régi” nyugati zenék – nagyon bírják itt még ma is, sokadik reneszánszukat élik ezek az örök dalok.
Van itt egy holland is, Vault, IT guruzik az itteniekkel, ős is végig ott volt, Noémiék csak rövidebben. Jó buli volt, én elénekeltem a „Jöttem paripán”-t, ők meg itteni dolgokat is énekeltek. Viszont a tánc vagy hat hónapja, amióta a jobbos BJP van (nagyobb) hatlamon ebben az államban, betiltották a táncot a bárokban. Táncolni csak diszkóban lehet, ott is, csak 11, max 11:30ig. Állítólag szilveszterkor is minden bezárt fél 12-kor : - ). Node elhatároztuk, hogy jövő szerdán elmegyünk az egyik best of helyi diszkóba, mert ott szerdánként Bollywood-napok vannak – majd lehet igazi india-woodosan táncolnunk nekünk is. ((500 rúpiát beadtam én is a fizetéskor (1 EUR= kb 66 rúpia, 1 USD= kb 42-48 rúpia?))
- - -
Péntek
Kicsit késve ébredtem, így nem gyalog, hanem otto-val mentem be az irodába. Már én mondtam a sofőrnek, hogy itt majd jobbra, aztán húzodjon bal felé, s ott be. Ez a nap is tömény meló volt, viszont legalább hamarabb véget ért – 4 után kicsivel elindultunk Maciekkal bevásárolni, mivel este volt náluk) lakásavató parti (s ezzel együtt nálam is, s így ez lett nekem welcome parti is).
Vettünk kenyeret, reszelt kókuszt, pici hagymát a hindu piacon, ami felett óriási ragadozómadarak is köröznek, mivel sok a kiszórt hús. Itt (amúgy Jonssons Market-nek vagy minek hívják) láttam én is a hús mellé kitett kecskefejeket is. S még vettünk sok mást, zöldséget, stb. Aztán különváltunk, M haza, segítei Noéminek előkészítei a kajákat, én meg indultam avokádó-vadászatra. Nincs szezon, mondták, de talán a Brigade Roadon a „Nigiri’s”-ben lesz. Nem volt. De tán a Spenser’s szupermarketben lesz... ami fent van a nagy MG Roadon – azaz Mahatma Gandhi úton. Nosza, odaigyekeztem – de sajnos ott sem volt. Vettem viszont bő egy tucat sört. Itt 0.6 literesek a nagyobb sörök, s nem éppen olcsó. S mivel avokadó nem volt, vettem papaját – de mint kiderült, nem elég érettet- pedig direkt kikérdeztem egy helyit, hogy melyik a jó. A doboznyi sörrel s 4 papajával indultam haza – viszont rossz fele, elfele egyirányú a Spensers-nél az MG út – így nem sikerült otto-t fognom. Visszagyalogoltam egy nagyobb kereszteződésig, vállamon a sok sör – jól megnéztek vele. Útközben egy már korábban is próbálkozó árustól vettem egy kis kiakasztós India térképet is. S lett vérben forgó szemű otto sofőr, aki mondta, elvisz 10 rúpiáért. Elindultunk, s megállt –hogy ő ingyen is elvisz, csak előbb nézzem meg a boltját. Mondtam nem jó, sietek, várnak. Ok, akkor hazavisz, mondta, majd az ellenkező irányba fordult, s mikor kérdeztem, hogy héé – hova megy – mondta: „hát megmutatja a boltját!” Na ekkor kiszálltam, visszacaplattam a sörökkel a kereszteződésbe, s ott nehezen fogtam egy másik otto-st, aki végra hazavitt.Huh. Noémiék már majdnem készen voltak mindennel, tök jó cuccokat csináltak.
Közben próbáltam Bobnak az itthoni wifiről elküldeni a pp prezit, amit már az irodából az indulás miatt nem sikerült –s ittonról sem akaródzott neki átmenni, feldarabolva se, hogy a fene ott egye meg a netet azért, amikor rosszalkodik!
7-től elkezdtek jönni a vendégek. Heten jeleztek vissza, hogy jönnek, de inkább háromszorannyian lettünk végül. Emitt az első kör-videó: http://www.youtube.com/watch?v=4YMVsrvdfdw Kérdés: na milyen szám szól a kertben a laptopból? Don’t let the system get you/let you down...
Volt teraszon körbeülős dumálás, aranyvonat, jókedv, majd ki a kertbe, ahol Noémi megbízásából korábban gyertyákat is állítottam – amiket végül majd mindet elfújta a szél – node addig is jól néztek ki. Sokan meg bent telepedtek le a nappali nagy asztala köré. Volt, aki krikettet nézett (lásd 2. videó: ---ezt már pláne nem tök józanul csináltam). Nagyon jó kis buli volt, csak az a másnap, azaz a ma lett tőle nehezebb.
Ja, megittuk a nagy üveg kosher Szilvapálinkát is – sokan, a legtöbben először életükben ittak ilyesmit- többnyire nagyon tetszett nekik : -). Erről is lásd a második örös parti videóban + krikettről, hoyg a Quick is goo, 20-20...” : http://www.youtube.com/watch?v=NMOhFfaLWXg ).
Mesélték, hogy Noémiék welcome partiján kijött percre pontosan fél 11kor a rendőrség, hogy mi ez a zaj, végig-hallik az utcán, stb. Ok-ok- ment a lecsitítás, sikerült is kitessékelni a zsarukat. Utána persze elkezdődött a rendőrállami cuccok erős kritikája minden szinten, hogy milyen ez már, stb, stb – s 20 perc múlva hallották meg az ajtón kívülről, hogy zörög a zsaru-rádió, s hívják az addig hallgatódzó rendőrk az erősítést, s jönnek vissza iszonyú dühösen, hogy mit képzeltek ti itt... Be akartak vinni mindenkit az „örsre”. Az egyik rendőr hindu volt, s az egyik partizó lány is, s látszott, s nem is tagadta, hogy ivott ő is. No, ebből lett a fő baj. Azért végül valahogy „we respect you, we respect you, do not worry”, sikerült elsimítani a dolgokat. Hm. Hát ilyen (is) ez a demokrácia, legalábbis a helyi kormányzati törekvések erre (is) vezetnek. Ugyanakkor a BJP pl az amcsi atom-tőke itteni nyomulását sem látja anyira szívesen. (Bharatiya Janata Party - Hindu nationalist party, akik most országosan amúgy kissé visszaszorultak a Kongress közép megerősödése után a legutóbbi választásokon, ami nemrég ért véget – nem úgy,m int az EU, abszki, ahol fordított lett az előretörés, vagy mi : -( ).
Úgy 1 körülre már mindenki elment, s lefeküdtünk. Előtte azért megkaptam vagy 15-ször ugyan azt az sms-t..... – s még most is jött, aasszem a 27-dik. Megszokom lassna : -)
Szombat
Reggel 6-kor ajtó-csöngő: megjött az új lakó. Tudtuk, hogy jön, ő kapja a harmadik hálót – azaz ő lesz ..x..hétig Noémiék +1 vendége. Grace, a Gettómilliomos producerének/rendezőjének (?) a lánya. Jött pár hónapig önkénteskedni, s közben blogot vet az Independence-nek majd, ha minden jól megy – KLÍMAVÉDELEM ezerrel..legalábbis ezt akarja megpróbálni. Helyes csaj, okos, tupírka azért a frizura, s fiatalka. Sok utazás s tanulás után Londonban otthon megpihent egy évet, s most vágott neki újra.
Felkeltünk –de rögvest vissza is feküdtünk, azért a parti nem múlt el nyomtalanul. Én elkezdtem tolni a NeoCitránt, azaz ittam egyet, mert bár nem használom a légkondit, a pankhá plafonventillátor is úgy látszik, rá tud terhelni rendesen a torkomra.
Vagy délig aludtam, juhhéjj. Utána kis közös reggeli – én kaptam Noémitól egy szuper banánturmixot – baromi jó italokat kever Noémi. Grace aztán el –én még rakosgattam, agyaltam, hogy mit mikor hol, sikerült Borival is beszélni telefonon. Aztán én is nekivágtam a városnak, kigyalogoltam vagy 2 órán át, kacskaringózva, meg-megállva – s így nem hogy ki, de ha lehet, beljebb jutottam a városba : - ). Láttam sok fülbevalót és egyéb színes ékszereket Borimnak (lsd fotók). Voltam eg ymozi előtt (lásd videó: http://www.youtube.com/watch?v=894D2BgCvfc ). Láttam megint sok szép nagy fát (lásd videó: http://www.youtube.com/watch?v=XC1-w1mD5XM ). Vettem óriási körömkefét, s találtam olcsó lepedőnek való szép anyagot is, 100 rúpiáért (amúgy egy rendes lepedőt szakboltban kb 1000 –ért adnak). Noémitól kaptam kölcsön 3 itteni guide könyvet – kicsit olvastam is egy utcaszéli elhagyatottabb buszmegállóban. Iszonyú a kocsizaj, by the way. S amit eddig asszem soha ennyire nem vettem észre: a légszenyezettség is igen-igen megterhelő – szóval büdös van, na, kocsibűz.
Azért sikerült találnom hangulatosabb kicsi szűk utcákat is, végeláthatatlan motorok sorban kétoldalt, kis –mini üzletek, sok jó helyi ember. (lásd fotók + videócska: just a look quick: http://www.youtube.com/watch?v=1SxpZS5FoZM ). Pár tehén – de kötőféken. Elsétálgattam. Behívtak egy lakásba, ami mint kiderült, szövő-üzem volt, helyes fiatal fiúk örültek nekem, hogy bementem, amikor hívtak. Bent alig lehetett elférni a gépek között, baromi hangos zúgás és kattogás –ezek a masinák nem mai gyerekek, de szépen muzsikálnak (lásd video és fotók: http://www.youtube.com/watch?v=ic4D9-5whk8 )
Ettem háromszögű izét, meg banánt, s bementem egy hindu templomba is, kint nagy papagáj a bejárat felett, bent jobbra Ganésa szentély. Kaptam is valamiféle feloldozást/áldást. Tálban lévő tűz fölé kellett nyúlnom, majd kaptam zöldes vizet a tenyerembe, hogy megigyam/hintsem magamra. Utóbbit tettem. Mondták „you are happy”,s kaptam egy szép kis virágot is és egy mini-banánt, hogy egyem meg, jót fog tenni. Megettem.
Fogtam egy ottó-t, ami hazahozott 23+7 rúpiáért. Itthon ittunk egy kis pohár indiai bort, amit Sonja(?) hozott, majd elmentünk a Coconat Bar and Restaurant-ba enni. Itt sikeresen beválasztottam egy leginkább gulyáslevenek megfelelő pork-kaját, amman-nal, vagy mivel, ami kicsit vastagabb itteni kenyér-lepény (bocs, ha nem jól emlékszem a nevekre). Szép volt a terítés, friss banánlevelekkel bélelt réztányérokon (lásd fotó). Megint elkezdett esni, de csak picit –még haza tudtunk sétálni. Útközben megáltunk meghallgatni egy igazi mini-rock koncert végét, amit a Bangalore Center előtti parkolóban adott egy frankó helyi(?) zenekar (lásd videó:
http://www.youtube.com/watch?v=Skqef9E3vq0
).
Friday, June 12, 2009
Tuesday, June 9, 2009
INDIA -
woff, helo, mindenki, megint külföld, megint blog. Leginkább amolyan közös gyors levelekként fogom írni, azt hiszem.
Tegnap repültem be, Párizson át, Bangalore-ba, ahol várt egy taxi a reptéren, mr. péter for greenpeace.. - megvárt, bár bő órát késtünk.
Átautózott velem az éjjeli Bangalore szélén, kicsit nehezen, de megtaláltuk éjjel 3 felé a Noémiék lakását, ami klassz appartement-házban van. Kaptam szép nagy, saját erkélyes szobát, ventillátorral, saját füdőszobával.
Ma már -10-én, bent vagyok az GP irodában, már megvolt az első megbeszélésem, és egy gyors körbemutatás, valami 12 embernek mutattak be - egynek ha emlékszem a nevére, de majd megszokom - illetve egy hétig leszek itt, aztán irány Delhi. Ott leszek mégis többnyire, úgy tűnik.
Első est-lezáró 17 szótagom ez volt:
-
MELEG SZAG ÉS SZÍV-RE RAKOTT TEHERAUTÓK,
FÁK, HOLD, HOMÁLY.
-
...mert a reptérről jövet elmentünk sok, hátul nem nagyon kivilágított teherautó - Road KIng - melett, amik jó kétszeresre voltak rakva, felfele mindkét oldalon kiszélesedő, fent gömbölyű, kicsit középen lehúzott, szóval szív-alakú rakománnyal, jól leponyvázva, lekötözve. a mellette elmegy ey személyató, az kvázi a rakomány alatt is halad el egyben.
-
Reggel kaptam Noémiéktől frankó reggelit, avokádó-krémes piritóst, gyümölcs-turmixot, stb- finom volt. S utána tutk-tukkkal, itt Otto-nak vagy minek hívják, jöttünk Maciey-jel, Noémi csávójával be az irodába. Az iroda cool - előtte széttúrva az utca (amúgy is szinte mindenol építkeznek valamit, ház, út, stb, amit eddig láttam. Az irodában az van, hogy oda ülsz le, ahova akarsz - ahol van szabad hely és net. Zúg fent ezerrel, kavarja a szelet a pankhá - ahogy Daniéktól Veráéknál tanultuk, az örök és szükséges indiai pánk, a plafonventillátor.
- na most vissza to work. Íratok levelet, commentet, kérdést, stb. Csókok.p
Subscribe to:
Posts (Atom)
