India tovább continued

Fotókat lásd inkább/Photoes at: http://picasaweb.google.co.in/rohonyip/India_Bangalore_elso_napok#

Videók a youtube-on, szövegben lent jelezve)

1,16 milliá rd ember. Minimum/kb 68-70 milliónyian teljesen áram nélkül. És pár kb két éves adat: a leggazdagabbak kb 1% (akik 30 000 rúpia felett keresnek havonta), kicsit több, mint 5 tonna/fő/év CO2 lábnyommal bírnak – a fenntartható a fejenkénti 2,5 tonna/év lenne globálisan. A „felső” 150 millió indiai a 2,5 felett van már jócskán. USA átlag = 22-25 tonna/év. EU átlag = kb 12 tonna/év. Kína = kb 4.

Csütörtök

Node, munkába menet a második nap reggelén, az előző esti monszun-leszakadás után láttam a járdán a fotón lévő kajáló párost: patkányt és madarat. Többnyire viszont jókedv volt/van mindenütt. És zaj. Nagy zaj.

A meló sűrű volt mind a három első napon, de haladtunk is, kb kezdjük látni, hogy mit kell csinálni/csinálnom szeptemberig. Nagyon jó az itteni csapat (is : - ), hajtanak erősen. Sok az okos, lelkes fiatal – igaziból ez fura: túlnyomó többségben a fiatalok, pedig ez azért egy nagyobb iroda, vagy 60 fővel (asszem). Rainspotting készül, mivel csúszkál a monszun – ez erősen beszarató hatású, mivel áttételesen szinte mindenre kihat – s ezt legalább észreveszi mindenki azonnal. Volt egy tök jó munka-ebédem is, Bernharddal, aki szintén GP-CEE-ből van itt, már 8 hónapja, a feleségével együtt, mint klímás főtanácsadó. Régről ismerem, még gp-s keydésemkor ő tartott nekem is kampányos tréninget. Tök ok-san vagyunk, s nagyon jókat mondott. Aztán volt egy kétórás skype-os konferecia-megbeszélésem hollandiával, s utána kicsit Borival is, szerencsére.

Csütörtök este az irodából egyenesen Akela, egy helyes-erős csaj ( a pati videón fehérben) szülinapi partijára mentem. A „Pecos” bárban volt, ami a Brigade Rd-ról, ami az egyik itteni legzsufibb vásárlós-partizós út-utca, nos innen nyíló egyik kisebb utca elején van. Egy háztömböcske legfelső emeletén, csigalépcső vezet fel, közben át kell menni két másik „kocsma” heységen, s legfelelül a szellősebb tető alatt komoly félhomályban ittuk az indiai sört, s sokféle helyi kaját is hozattak, csípőset, és még csípősebbet, no meg popcornt. A falakon Led Zeppelin, John Lennon, stb no és Dexter Gordon plakátok. Végig „régi” nyugati zenék – nagyon bírják itt még ma is, sokadik reneszánszukat élik ezek az örök dalok.

Van itt egy holland is, Vault, IT guruzik az itteniekkel, ős is végig ott volt, Noémiék csak rövidebben. Jó buli volt, én elénekeltem a „Jöttem paripán”-t, ők meg itteni dolgokat is énekeltek. Viszont a tánc vagy hat hónapja, amióta a jobbos BJP van (nagyobb) hatlamon ebben az államban, betiltották a táncot a bárokban. Táncolni csak diszkóban lehet, ott is, csak 11, max 11:30ig. Állítólag szilveszterkor is minden bezárt fél 12-kor : - ). Node elhatároztuk, hogy jövő szerdán elmegyünk az egyik best of helyi diszkóba, mert ott szerdánként Bollywood-napok vannak – majd lehet igazi india-woodosan táncolnunk nekünk is. ((500 rúpiát beadtam én is a fizetéskor (1 EUR= kb 66 rúpia, 1 USD= kb 42-48 rúpia?))

- - -

Péntek

Kicsit késve ébredtem, így nem gyalog, hanem otto-val mentem be az irodába. Már én mondtam a sofőrnek, hogy itt majd jobbra, aztán húzodjon bal felé, s ott be. Ez a nap is tömény meló volt, viszont legalább hamarabb véget ért – 4 után kicsivel elindultunk Maciekkal bevásárolni, mivel este volt náluk) lakásavató parti (s ezzel együtt nálam is, s így ez lett nekem welcome parti is).

Vettünk kenyeret, reszelt kókuszt, pici hagymát a hindu piacon, ami felett óriási ragadozómadarak is köröznek, mivel sok a kiszórt hús. Itt (amúgy Jonssons Market-nek vagy minek hívják) láttam én is a hús mellé kitett kecskefejeket is. S még vettünk sok mást, zöldséget, stb. Aztán különváltunk, M haza, segítei Noéminek előkészítei a kajákat, én meg indultam avokádó-vadászatra. Nincs szezon, mondták, de talán a Brigade Roadon a „Nigiri’s”-ben lesz. Nem volt. De tán a Spenser’s szupermarketben lesz... ami fent van a nagy MG Roadon – azaz Mahatma Gandhi úton. Nosza, odaigyekeztem – de sajnos ott sem volt. Vettem viszont bő egy tucat sört. Itt 0.6 literesek a nagyobb sörök, s nem éppen olcsó. S mivel avokadó nem volt, vettem papaját – de mint kiderült, nem elég érettet- pedig direkt kikérdeztem egy helyit, hogy melyik a jó. A doboznyi sörrel s 4 papajával indultam haza – viszont rossz fele, elfele egyirányú a Spensers-nél az MG út – így nem sikerült otto-t fognom. Visszagyalogoltam egy nagyobb kereszteződésig, vállamon a sok sör – jól megnéztek vele. Útközben egy már korábban is próbálkozó árustól vettem egy kis kiakasztós India térképet is. S lett vérben forgó szemű otto sofőr, aki mondta, elvisz 10 rúpiáért. Elindultunk, s megállt –hogy ő ingyen is elvisz, csak előbb nézzem meg a boltját. Mondtam nem jó, sietek, várnak. Ok, akkor hazavisz, mondta, majd az ellenkező irányba fordult, s mikor kérdeztem, hogy héé – hova megy – mondta: „hát megmutatja a boltját!” Na ekkor kiszálltam, visszacaplattam a sörökkel a kereszteződésbe, s ott nehezen fogtam egy másik otto-st, aki végra hazavitt.Huh. Noémiék már majdnem készen voltak mindennel, tök jó cuccokat csináltak.

Közben próbáltam Bobnak az itthoni wifiről elküldeni a pp prezit, amit már az irodából az indulás miatt nem sikerült –s ittonról sem akaródzott neki átmenni, feldarabolva se, hogy a fene ott egye meg a netet azért, amikor rosszalkodik!

7-től elkezdtek jönni a vendégek. Heten jeleztek vissza, hogy jönnek, de inkább háromszorannyian lettünk végül. Emitt az első kör-videó: http://www.youtube.com/watch?v=4YMVsrvdfdw Kérdés: na milyen szám szól a kertben a laptopból? Don’t let the system get you/let you down...

Volt teraszon körbeülős dumálás, aranyvonat, jókedv, majd ki a kertbe, ahol Noémi megbízásából korábban gyertyákat is állítottam – amiket végül majd mindet elfújta a szél – node addig is jól néztek ki. Sokan meg bent telepedtek le a nappali nagy asztala köré. Volt, aki krikettet nézett (lásd 2. videó: ---ezt már pláne nem tök józanul csináltam). Nagyon jó kis buli volt, csak az a másnap, azaz a ma lett tőle nehezebb.

Ja, megittuk a nagy üveg kosher Szilvapálinkát is – sokan, a legtöbben először életükben ittak ilyesmit- többnyire nagyon tetszett nekik : -). Erről is lásd a második örös parti videóban + krikettről, hoyg a Quick is goo, 20-20...” : http://www.youtube.com/watch?v=NMOhFfaLWXg ).

Mesélték, hogy Noémiék welcome partiján kijött percre pontosan fél 11kor a rendőrség, hogy mi ez a zaj, végig-hallik az utcán, stb. Ok-ok- ment a lecsitítás, sikerült is kitessékelni a zsarukat. Utána persze elkezdődött a rendőrállami cuccok erős kritikája minden szinten, hogy milyen ez már, stb, stb – s 20 perc múlva hallották meg az ajtón kívülről, hogy zörög a zsaru-rádió, s hívják az addig hallgatódzó rendőrk az erősítést, s jönnek vissza iszonyú dühösen, hogy mit képzeltek ti itt... Be akartak vinni mindenkit az „örsre”. Az egyik rendőr hindu volt, s az egyik partizó lány is, s látszott, s nem is tagadta, hogy ivott ő is. No, ebből lett a fő baj. Azért végül valahogy „we respect you, we respect you, do not worry”, sikerült elsimítani a dolgokat. Hm. Hát ilyen (is) ez a demokrácia, legalábbis a helyi kormányzati törekvések erre (is) vezetnek. Ugyanakkor a BJP pl az amcsi atom-tőke itteni nyomulását sem látja anyira szívesen. (Bharatiya Janata Party - Hindu nationalist party, akik most országosan amúgy kissé visszaszorultak a Kongress közép megerősödése után a legutóbbi választásokon, ami nemrég ért véget – nem úgy,m int az EU, abszki, ahol fordított lett az előretörés, vagy mi : -( ).

Úgy 1 körülre már mindenki elment, s lefeküdtünk. Előtte azért megkaptam vagy 15-ször ugyan azt az sms-t..... – s még most is jött, aasszem a 27-dik. Megszokom lassna : -)

Szombat

Reggel 6-kor ajtó-csöngő: megjött az új lakó. Tudtuk, hogy jön, ő kapja a harmadik hálót – azaz ő lesz ..x..hétig Noémiék +1 vendége. Grace, a Gettómilliomos producerének/rendezőjének (?) a lánya. Jött pár hónapig önkénteskedni, s közben blogot vet az Independence-nek majd, ha minden jól megy – KLÍMAVÉDELEM ezerrel..legalábbis ezt akarja megpróbálni. Helyes csaj, okos, tupírka azért a frizura, s fiatalka. Sok utazás s tanulás után Londonban otthon megpihent egy évet, s most vágott neki újra.

Felkeltünk –de rögvest vissza is feküdtünk, azért a parti nem múlt el nyomtalanul. Én elkezdtem tolni a NeoCitránt, azaz ittam egyet, mert bár nem használom a légkondit, a pankhá plafonventillátor is úgy látszik, rá tud terhelni rendesen a torkomra.

Vagy délig aludtam, juhhéjj. Utána kis közös reggeli – én kaptam Noémitól egy szuper banánturmixot – baromi jó italokat kever Noémi. Grace aztán el –én még rakosgattam, agyaltam, hogy mit mikor hol, sikerült Borival is beszélni telefonon. Aztán én is nekivágtam a városnak, kigyalogoltam vagy 2 órán át, kacskaringózva, meg-megállva – s így nem hogy ki, de ha lehet, beljebb jutottam a városba : - ). Láttam sok fülbevalót és egyéb színes ékszereket Borimnak (lsd fotók). Voltam eg ymozi előtt (lásd videó: http://www.youtube.com/watch?v=894D2BgCvfc ). Láttam megint sok szép nagy fát (lásd videó: http://www.youtube.com/watch?v=XC1-w1mD5XM ). Vettem óriási körömkefét, s találtam olcsó lepedőnek való szép anyagot is, 100 rúpiáért (amúgy egy rendes lepedőt szakboltban kb 1000 –ért adnak). Noémitól kaptam kölcsön 3 itteni guide könyvet – kicsit olvastam is egy utcaszéli elhagyatottabb buszmegállóban. Iszonyú a kocsizaj, by the way. S amit eddig asszem soha ennyire nem vettem észre: a légszenyezettség is igen-igen megterhelő – szóval büdös van, na, kocsibűz.

Azért sikerült találnom hangulatosabb kicsi szűk utcákat is, végeláthatatlan motorok sorban kétoldalt, kis –mini üzletek, sok jó helyi ember. (lásd fotók + videócska: just a look quick: http://www.youtube.com/watch?v=1SxpZS5FoZM ). Pár tehén – de kötőféken. Elsétálgattam. Behívtak egy lakásba, ami mint kiderült, szövő-üzem volt, helyes fiatal fiúk örültek nekem, hogy bementem, amikor hívtak. Bent alig lehetett elférni a gépek között, baromi hangos zúgás és kattogás –ezek a masinák nem mai gyerekek, de szépen muzsikálnak (lásd video és fotók: http://www.youtube.com/watch?v=ic4D9-5whk8 )

Ettem háromszögű izét, meg banánt, s bementem egy hindu templomba is, kint nagy papagáj a bejárat felett, bent jobbra Ganésa szentély. Kaptam is valamiféle feloldozást/áldást. Tálban lévő tűz fölé kellett nyúlnom, majd kaptam zöldes vizet a tenyerembe, hogy megigyam/hintsem magamra. Utóbbit tettem. Mondták „you are happy”,s kaptam egy szép kis virágot is és egy mini-banánt, hogy egyem meg, jót fog tenni. Megettem.

Fogtam egy ottó-t, ami hazahozott 23+7 rúpiáért. Itthon ittunk egy kis pohár indiai bort, amit Sonja(?) hozott, majd elmentünk a Coconat Bar and Restaurant-ba enni. Itt sikeresen beválasztottam egy leginkább gulyáslevenek megfelelő pork-kaját, amman-nal, vagy mivel, ami kicsit vastagabb itteni kenyér-lepény (bocs, ha nem jól emlékszem a nevekre). Szép volt a terítés, friss banánlevelekkel bélelt réztányérokon (lásd fotó). Megint elkezdett esni, de csak picit –még haza tudtunk sétálni. Útközben megáltunk meghallgatni egy igazi mini-rock koncert végét, amit a Bangalore Center előtti parkolóban adott egy frankó helyi(?) zenekar (lásd videó:

http://www.youtube.com/watch?v=Skqef9E3vq0

).