http://picasaweb.google.co.in/rohonyip/India_Bangalore_elso_napok#
Vasárnap
(írom kedd este a tetőn, Noémiéknál, Paganini Quartetto-ra, fúj hál isten a szél, ami igen jól esik az izzasztó hazagyaloglás után)
Nyugodt reggel., délelőtt. Együtt reggeli, Maciek megint csinált iszonyú finom gyümölcsturmixot, már nem emlékszem, mi volt: néha narancs, vagy banán, vagy mangó?
Aztán Grace-szel együtt mind a négyen elindultunk az uszodába, amit Noémi talált korábban, hogy nyitva van, 16 rúpia a belépő fejenként, s MIX, azaz együtt bemehetnek fiúks lányok. Négyen egy tuk-tukban, otto-banmuris az út, Grce jobbra, én középen elfordulva, balra Maciek s ölében Noémi. A sofőr kicsit megsértődött, hogy nem hagytuk magunkat tök hülyére venni, azaz hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy vagy „out o the meter”, azaz kapcsolja be a mérő-órát, vagy hogy 80 rúpia az út max. Tényleg nincs közel az uszoda, de a 80 rúpia is szép pénz. Szóval a kissé sértődött sofőr úgy vezetett, mint egy őrült, alig bírtunk kapaszkodni, jókat bedőlt az otto a kanyarokban. Végül odaértünk, persze nem akart visszaadni a 100-asból a sofőr, rá is hagytam. Korán érkeztünk, még volt vagy fél óránk nyitásig. Beáltunk a sorba a sok bangalore-i közé. Többségében fiatalok, sok gyerek, néhány család, de főleg apák a fiaikkal, csak egy-ké kislány, s egy vagy max két nő. No meg Noémi és Grace. Végre megnyílt a kapu, elindult a jegyvásárlás, lassan bejutottunk. Nyitott kert-helységes nagy, kb 50 méteres medence, az egyik harmada egy úszó-bólya-sorral leválasztva: oda csak a nők mehetnek,és ők csak oda mehetnek. Hm. A helyi nők le se vetköztek, így Noémi és Grace volt a két úszó a harmad medencében. Ja, persze keresztbe lehetett csak úszni. A medence másik fele a sekély víz: ott hatalmas vízpaskolás, csapkodás, a sok lurkó élvezte a vizet. Mi Maciekkal a középső harmadba mentünk, ahol a helyi nagyfiúk s pár fiatal férfi is úszott, illetve senki sem úszott igazán, hanem ment az ugrálás, duma, poénok. Nagyon jókedvű volt az egész, én is ugráltam velük, hátraszaltó, előreszaltó, fejesek. A lekigyúrtabb adonisz testű ifjú egyszer szólt, hogy na, verseny a másik odalig: de hát ő nem volt valami jó úszó. Viszont olyan kézenállásból vizbe-ugrást-félszaltót csinált, hogy csuhajja! Mindenki kérdezte, hogy honnan, melyik országból jöttünk, mit csinálunk, stb. Aztán egyszer csak megszólaltak a sípok, a pirosinges medencefelügyelők fújták, mint a fene, s kiderült, lejárt az idő. Egy órára szólt a belépő, s az hamar elrepült.Noémiék mentek eltovább, valami kondi-terembe, amit szintén ki akartak próbálni, mi Grace-szel maradtunk még egy órára. Ehhez nekem ki kellett mennem vissza a bejárathoz. Ott ismét sokat kellett várni, amíg az első kör teljesen felöltözködött, zuhany, stb- majd csak akkor lehetett újra jegyet venni. Közben jót beszélgttem két fiatallal, akik az IT szektorban dolgoznak. Havi 11 ezer rúpát keresett az egyik, ami itt igen jónak számít, ha jól emlékszem, aki kb 8 ezer felett keres az már a 4 legfelső kereső-rétegbe számít. Egy EURO kb 66 rúpia, szóval 1 rúpia kb 4, 1-4,2 forint (ha jól számolok : -).
Nade a fiúk segítségével megvettem bentől, a jegyárusító kabin hátsó ajtaján át a jegyeket, s mentem vissza tovább ugrálni – illetve most már kicsit tudtam úszni is. Közben volt egy kisebb fulladásos-gyanús eset, két sráccal dumáltunk éppen, ők szoltak, hogy „nézd, ot..!”, de mire felálltam, hogy ugorjak, már ott volt valaki s az egyik oirosinges bedobott egy kötélre kötött gumibelsőt is, szóval simán kihúzták. Tényleg, nem mondtam, a gyerkők mind szinte jól felfújt otto-kerék gumibelsőkkel jöttek, párra rá is volt festve kinek-kinek a neve, vagy jele.
Ezt az órát is lefújták, öltöztünk,s elindultunk kávézni. Nem messze beültünk egy kis vendéglőbe, s kávéztunk s d.....-t ettünk, jó volt, én hagymásat kértem. Megnéztük, hogy mind a Bangalore Castle (amit a Wnsdor kastély mintájára csináltak meg teljesen), mind az Indian Institute of Science közel volt. Utóbbi mellett döntöttünk. Odafelé végigsétáltunk az uszoda melletti „nagy” tó, a Stancy’s Tunk vagymi mellett. Nem lehetett közvetlen a parton menni, az nag kerítéssel védett park, mait csak később du nyitnak ki. Viszont találtunk egy elhagyatottabban kinéző nagykertet, nyitott kapuval: „Herbal Garden”. Bementünk, a csuda-klassz régi nagy kertben körbesétáltunk kókuszpálmák alatt. Pár félig-elhagyatott űvegház-sátor, egy óriási kút, amibe két lépcső is vezetett le a vízig, majd le a tóig, ahol mintha károkatonákat is láttam volna, de mire odaértem, elrepültek. A kert távolabbi felében felfele menet egy kissé lerobbant, de azért baromi szép és jó igazi kolonial nagy házhoz értünk. Óriási tornác, fent erkély, csodás gyepszerű cucc, s a tóig levezető ösvény, kör-kapukkal. Rózsakert, mindenfelé szebbnél szebb nagy növények, az ablakokon madár és virágmintás kovácsoltvas rács. Hm. Hát ott el lehetne éldegélni. (lásd fotók majd).
-
Etán felséta az Institute-ig, majd bő fél órás beszélgetés a security chieffel, aki aztán beengedett, pedig nem volt nálunk útlevél. Az Institute egy 600 acre land, kb 6000 ember él s tanul s kutat ott. Silence zone! Azaz itt tilos dudálniuk a duda-megrögzött indiaiaknak! Wow! Nagyon jó volt a csend. Hatalmas s hosszú fasorok, aztánigazi kis erdő.. s benne itt ott rezidenciák, meg nagy kutatóépületek. Mindent katonák őriznek, akik visont barátságosak. Nagyot sétáltunk, megtaláltuk az assistent profok, s a profok lakótelepeit is – utóbbiak igen szép nagy épületekben, előbbiek kissé csúnya, de azért bauhaus-osan okés sorházak. Gyerekek mindenhol kriketteznek. Fáradtan kimentünk egy hátsó kapun, s ottoval haza.
-
Hétfő
Igen hosszú s igen fárasztó nap az irodában. Huh. Erről majd máskor.
-
Kedd
Kissé jobb, nem olyan feszes nap – s ebédszünetben elmentünk Amrínnel és Karunával megnézni egy kis lakást, amit tán kiveszek. Különálló miniház felő szintje, kb 3 x 4 méter az egész, kissé lepukkant, nincs pl zuhany, csak egy csap, s alatta nagy, kishordó szerű vödör, amiből a műanyag kancsóval locsolhatod magadra a vizet mosdáskor.
Valszeg kifestek, mielőtt beköltöznék. Viszont estére Amrín lealkudta nekem kb 8ezerről 5,5-re, havidíj, kauciót sem kell fizetnem 9-10 hónapnyit, mint ahogy itt egyébként szokás.
Este még visszamentünk megbeszélni az öreg Mr Khannal a dolgot, s kezeztünk rá. Holnap kéne vinem zsét, s tán festek is – de tán mégse, mivel holnap, szerdán van a Boolywood Night a dizsiben, ahova tervezünk elmenni. Előtte meg megyek kipróbálni az aláírásgyűjtést az itteniekkel az utcára valami kisebb demonstrációnál.
Most alvás.
No comments:
Post a Comment